Eseménynaptár
2019. augusztus
29
30
31
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
1
2019.08.22. - 2019.08.22.
Budapest
2019.08.20. - 2019.08.20.
Veszprém
2019.08.20. - 2019.08.20.
Szarvas
2019.08.20. - 2019.08.20.
Budapest
2019.08.18. - 2019.08.18.
Debrecen
2019.08.17. - 2019.08.17.
Budapest
2019.08.17. - 2019.08.17.
Veszprém
2019.08.15. - 2019.09.20.
Budapest
2019.08.10. - 2019.08.10.
Budapest
2019.08.10. - 2019.12.31.
Székesfehérvár
2019.08.03. - 2019.11.17.
Debrecen
2019.07.23. - 2019.11.06.
Budapest
2019.07.20. - 2019.11.10.
Kápolnásnyék
2019.07.19. - 2019.08.23.
Dunaújváros
2019.07.15. - 2019.09.16.
Budapest
2019.07.11. - 2019.10.31.
Békéscsaba
2019.07.10. - 2019.09.22.
Budapest
2019.07.01. - 2019.12.30.
Budapest
Magyar Természettudományi Múzeum - Budapest
A múzeum épülete
Cím: 1083, Budapest Ludovika tér 2-6.
Telefonszám: (1) 210-1085, (1) 303-6193
Nyitva tartás: Sze-V 10-18
Tóth Mária
állattan, biológia, kiadvány, könyv
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Nyelv: magyar
A „Magyarország emlőseinek szőrtani kézikönyve” egy perspektivikus, de csak kevesek által ismert tudományterületet és elemzési módszert mutat be, egyszerre szakmai alapossággal és olvasmányosan, gazdagon illusztráltan.
A magyar emlősfauna szőrtani kézikönyve
A kézikönyvet mind a természet változatossága iránt érdeklődő olvasók, mind a szőrszálakat meghatározni szándékozó biológusok, vadászok, természetvédelmi szakemberek sikerrel forgathatják, és gyönyörködhetnek a fény- és elektronmikroszkópos felvételekben, melyek az emlősök szőreit és prémjeit egészen új oldalukról mutatják be. A szőrszálak szabad szemel is látható alakja, színezete is változatos és esetenként specifikus, de a mikrostruktúra (azaz a kutikula, a medulla és a kéreg) mintázatai lenyűgözően változatosak, ezért az emlősök meghatározásában meghatározó szerepük van.

A könyv a tudományterület történeti, kultúrtörténeti áttekintésével kezdődik, ezt követi a szőrszálak és a szőrös kültakaró anatómiai és élettani sajátosságainak ismertetése. Külön fejezetek tárgyalják a terepi gyűjtési módszereket, a szőrszálak morfológiai mintázatainak nevezéktanát és a metszetek készítésének módszertanát. A szakmai rész legnagyobb lélegzetű blokkja 89 hazai emlősfaj szőrszálainak gazdagon illusztrált morfológiai atlasza; a szőratlasz ábráinak ismertetése kétnyelvű (magyar és angol). Az atlasz után kapott helyet a szőrtani határozókulcs, melyet az adattáblázatok és a vonatkozó szakirodalom jegyzéke követnek. A könyv zárófejezetei a névmutató és a prématlasz; ez utóbbi fejezet válogatás a prémek színe, mintázata és a tépetek alapján.

A könyvben a szerző 15 évet átölelő vizsgálatsorozatának eredményeit adja közre. A vizsgálatok valamennyi hazai vadon élő emlősfajra kiterjednek, elemezve a szőrszálak és prémek alaktani sajátosságait, a határozást segítő makro- és mikrostruktúrákat és az egyes fajokon belüli biogeográfiai mintázatokat. A kutatások az urbanizálódó nyest tanulmányozásával kezdődtek, amikor a szerző és hallgatói a nyest élőhelyeinek, búvóhelyeinek budapesti monitorozását és táplálkozásbiológiai vizsgálatát megindították. A zsákmányállatok maradványai többnyire időrabló és fáradságos szakértői munkával határozhatóak meg, de annál izgalmasabb volt egy-egy táplálékhálózat ily módon történő kibogozása. A megemésztetlen szőrszálak meghatározása volt az egyik ilyen, komoly eredményekkel kecsegtető feladat. A hozzáférhető szakirodalom tanulmányozása, az újabb és újabb mintákkal való összevetés során egyre nyilvánvalóbbá vált egy átfogó, minden hazai fajt ismertető szőr- és prématlasz elkészítésének szükségessége. Természetesen egy ilyen határozókönyv a szőrtani (trichomorfológiai, trichotaxonómiai) ismeretek folyamatos bővülése ellenére sem lesz tökéletes, de a modern kutatási módszerek alkalmazása és az egyre bővülő vizsgálati anyag következtében mind megbízhatóbbá válik.

A szőrszálak faji szintű határozása távolról sem csupán táplálkozásbiológiai vizsgálatok esetén fontos. Az emlősfajok észlelése, megfigyelése természetes élőhelyeiken többnyire nagyon nehéz, mert életmódjuk, óvatosságuk vagy ritkaságuk miatt ritkán kerülnek szemünk elé. Általánosságban igaz, hogy azokat az élőlényeket ismerjük jobban, amelyek „megmutatják magukat” a megfigyelő számára – ilyenek a döntően nappal aktív, a feltűnő színezetű, a nagyobb testméretű, illetve az épített környezetünkbe is bemerészkedő fajok.

Az állatok gyakran hagynak maguk után életnyomokat (pl. lábnyom, hullaték, levetett agancs, túrások, szőrszálak, stb.), melyek az adott fajra, családra nézve igen jellemzőek is lehetnek. A szőrszálak a terepi minták közül minden tekintetben a leggyakoribb, legnagyobb sűrűségben megtalálható életnyomok. Véletlenszerű terjedésük (szél, víz, más állatok által) gyakori, ezért ha élőhelyhez, időponthoz szeretnénk kötni a határozással nyert információt, akkor a szőrszálak, tépetek gyűjtésére kidolgozott módszereket kell alkalmaznunk. A szőrszálak alapján történő meghatározás igen sokszor nyújt más módon meg nem szerezhető információt – a táplálkozásbiológiai kutatásokon túl – a faunakutatásban, az élőhelyhasználat és az elterjedési mintázatok vizsgálatában is.

Egy speciális területe a szőrtannak az emberi hajszálak vizsgálata. Az emberi hajszál is az életnyomok közé tartozik, mikroszkópos morfológiai sajátosságai alapján elkülöníthető a többi emlősfajtól, ezért a törvényszéki szakértői munka során gyakran kerül sor emberi hajszálak vizsgálatára. Az egyén (személy) azonosítása azonban kizárólag genetikai (molekuláris) elemzés alapján lehetséges.

A közismert mondás következésképp megtoldható, és tartalma – azaz az összetartozás alapján történő meghatározhatóság – továbbra is igaz marad: emlőst szőréről, madarat tolláról, embert barátjáról.

Ronkay László