Egry József 1883. március 15-én született Zalaújlakon. Szülei egyszerű földműves emberek voltak. Tizennégy évesen került Fellegi Emil "dekoratív festőhöz", s itt kezdett el rajzolni tanulni. Tizennyolc évesen került Korcsek János műtermébe, ahol fényképek alapján portrékat festettek. A Nemzeti Múzeumba járt a nagy festők műveit tanulmányozni.

Az autodidakta pályakezdés után Lyka Károly segítségével jutott el Párizsba tanulmányútra. Hazatérte után (1907 eleje) ösztöndíjat nyert a tavaszi műcsarnoki kiállításra beküldött képével, s így került a főiskolára, ahol Ferenczy Károly növendéke lett. Több mint egy évig tanult itt, tanáraival azonban nem értették meg egymást. Egry nem szeretett a zárt műteremben festeni, tanárai nem találták elég magyarosnak a figuráit. Az ösztöndíjat megvonták tőle, s otthagyta a főiskolát.

1909 (első gyűjteményes kiállítása Pesten) után gyakran állította ki képeit, sokat utazott itthon és külföldön is. Betegsége miatt került Badacsonyba. Itt szeretett bele a Balatonba és ápolónőjébe Vizkeletyné Pauler Júliába, akit feleségül is vett. Keszthelyen, majd Badacsonyban telepedtek le, a teleket többnyire Budapesten töltötték. Élete utolsó éveit fokozódó betegségével, szegénységgel kínlódva töltötte Badacsonyban. 1948-ban Kossuth-díjat kapott, szerény életjáradékából élt. 1951. június 19-én halt meg.