A Ludwig Múzeum a 2009-es Új szerzemények - rég nem látott művek kiállítás után második alkalommal állítja ki az elmúlt években vásárolt műtárgyakat. Az áttekintés a 2010-ben újrarendezett állandó kiállítással - Félreérthetetlen mondatok - válik teljessé, ahol már számos új művet bemutattunk a közönségnek.

A kiállítás egyik viszonyítási pontja a fiatal román művész, Ciprian Mureşan állítása: Communism never happened. A feliratot a művész a Ceauşescu-korszakban kiadott propagandalemezekből vágta ki, így a szöveg és a tárgy magába sűríti mindazt az ellentmondást, mely a térség történelmi és társadalmi tudatát, emlékezetét jellemzi. Az elmúlt években a gyűjteménybe került művek többsége a közép-kelet európai közelmúlt, illetve változó jelen szövetébe ágyazódik, ahol folyamatosan és élesen vetődnek fel a művészi forma és egzisztencia, a történelmileg meghatározott művészi produktum kérdései.

Baranyay András önarcképei és Major Jánosról készült portésorozata, Pauer Gyula komplex Pszeudó-rendszere, Tót Endre demonstrációja Genf utcáin, az önmagát egy párizsi műgyűjtőnek eladó Kele Judit akciója, Maurer Dóra és Keserü Ilona művészete egyaránt a hetvenes évek neoavantgárd törekvéseiben látensen vagy kifejezetten megjelenő, rendszerkritikus, független művészi és politikai nézőpont megnyilvánulásai. E sorba tartozik a lengyel Zofia Kulik / KwieKulik fotósorozata és ennek digitalizált verziója, valamint Szentjóby Tamás Kentaur című 1975-ös, betiltott és 2009-ben felújított filmje is.

A kiállítás másik súlypontját a rendszerváltás után szocializálódott nemzedék friss művei adják. Az ezredforduló után keletkezett művek egy olyan társadalmi közeget képeznek le, ahol a folyamatos változás közepette szimultán van jelen a közép-kelet-európai múlt öröksége és a globális kapitalizmus jelenségei. A román művészek - Ciprian Mureşan, illetve Mona Vătămanu és Florin Tudor - a privát létezést átható történelem feldolgozására tesznek kísérletet. A Dunaszerdahelyen élő Németh Ilona videójában a magánszféra általános veszélyeztetettségére hívja fel a figyelmet. Az angliai designer, Matthias Megyeri a vagyonvédelmi ipar számára készít "humanizált" darabokat. A cseh Kateřina Šedá a törökbálinti Tükörhegy lakosait vonja be "szocio-társasjátékába", mellyel az alvóvárosok újfajta életmódját, vizuális-építészeti környezetet vizsgálja, míg a Tehnica Schweiz a történelmi tudat egy sajátos megnyilvánulását vizsgálja a hagyományőrző tüzérek közösségének ábrázolásán keresztül.