Az utóbbi években egyre népszerűbb téma a bor, egyre több vidék alapozza megélhetését a szőlőtermesztésre és a borfogyasztással összefüggő turizmusra. Ezzel összefüggésben számos, borászatról, borvidékekről szóló könyv, tanulmány jelenik meg. Kiállításunk szintén a borról, a "test és lélek gyógyszeréről" szól, de a megszokottól eltérő aspektusokból szemléli a témát.

Bemutatjuk a bor szakrális összefüggéseit, az utolsó vacsora híres mondatától indulva: "Ez az én vérem."

A szőlő és a bor a vallásos ember mindennapjainak is fontos tényezője volt, ezt bizonyítja a kalendáriumok különböző időszakához kapcsolódó védőszentek jelenléte is, akik a szőlőműveléshez és borászathoz kapcsolódó munkálatoknak megfelelően az időjárás viszontagságainak kitett termést védték.

A bort a gyógyászatban is sokoldalúan alkalmazták; már Hippokratész, az ókor elismert orvosa így jellemezte: a bor az italok között a leghasznosabb, az orvosságok között a legjobb ízű, az ételek között a legkellemesebb. A 20. század közepéig a bor a gyógyszertárak egyik alapvető kelléke volt. A gasztronómiában napjainkban is mint alapvető élelmiszer szerepel, ami jellemző volt a múltban is, ezt bizonyítják a 17-19. századi szakácskönyvek boros receptjei.

A kiállításon láthatók a különböző korok borfogyasztással összefüggő iparművészeti remekei: a Zsolnay-gyár termékei, 17., 18. századi metszett üvegpoharak, üvegkelyhek, cantírok; spanyol, osztrák, cseh és magyar műhelyek termékei, a Habsburg-Lotharingiai-ház ezüst borhűtő edénye. A kiállítás legrégebbi darabjai a kora kereszténység időszakából származó boros edények, illetve a szőlőmotívumos avar szíjvég.

A Littke Pezsgőház tárgyai a pécsi és Pécs környéki borászattal szorosan összefüggő pécsi pezsgőgyártás kezdeteivel, technikáival ismertetik meg a látogatókat. A tárgyak kontextusát a nagyméretű fotók mellett egy 19. századi présház berendezési tárgyai szemléltetik. A borkóstolóhoz szakszerűen megterített asztal mellett a látogatók megismerhetik a legkülönlegesebb borfajtákat is.