Teleki László gróf (1811-1861) életműve és személye érdemes arra, hogy emlékezzünk rá. A reformkor egyik vezető politikusa, az 1848-49-es szabadságharc párizsi követe, a Kossuth-emigráció kiemelkedő egyénisége, az 1861-es országgyűlés Határozati Pártjának vezére volt. Nagy műveltségű államférfi, tehetséges író, nagyszerű szónok, az 1840-es években a főrendi ellenzék Batthyány Lajos melletti legjelentősebb politikusa. Ugyanakkor a kor társasági életének kedvence, igazi "római jellem", hazafias becsületére kényesen büszke arisztokrata. Mégis, manapság hiányzik arról a tablóról, ahol korábban szerepelt: Széchenyi István, Wesselényi Miklós, Deák Ferenc, Batthyány Lajos és Kossuth Lajos mellett, az első sorban.

Tárlatunk nem titkolt célja, hogy bizonyítsa: Teleki Lászlónak a legnagyobb magyar történelmi személyiségek között van a helye. Nemcsak a történeti munkákban, hanem a nemzeti emlékezetben is. Születésének 200., halálának 150. évfordulóján ezért adózunk reprezentatív történeti kiállítással emlékének.

A genius loci okán megfelelő helyszín a Magyar Nemzeti Múzeum épülete, hiszen a Teleki László életében oly döntő és végzetes 1861-es országgyűlés a múzeum Dísztermében ülésezett, és minden bizonnyal ezért tartották itt néhány nappal Palóczy László korelnök halála és búcsúztatása után az ő gyászszertartását is.

Az életpályát, azaz reformkori, 1848-49-es és emigrációs működését, az 1861-es országgyűlést, valamint öngyilkosságát, temetését, személyének "kultuszát" műtárgyak, dokumentumok, valamint a modern technika eszközeinek segítségével mutatjuk be. Az öngyilkosságot követő rendőrségi helyszínelés különös hangsúlyt kap a bemutatás során, így az eredeti dokumentumok mellett 3D-ben láthatjuk Mayer György fotográfusnak a helyszínen készített, Teleki László holttestét ábrázoló sztereofotóját, életnagyságú kivetítésben. A kép jelentőségét nemcsak a téma adja, hanem az, hogy a magyar kriminalisztika történetében ez volt az első olyan fényképfelvétel, amelyet bűnügyi helyszínen, a nyomok rögzítése céljából készítettek.

Ezért bemutatjuk a Rendőrtiszti Főiskola és az ORFK Bűnügyi és Szakértői Intézetének munkatársai által a kiállítás számára készített filmet is, amelyből a korabeli helyszínelési körülményeket éppúgy megismerhetjük, mint azt, miképp folyna le ugyanez a rendőrségi vizsgálat ma, a 21. században.