A németség háború utáni sorsa nem önálló jelenség, hanem a XX. század első felében lezajlott nagy etnikai átrendezések sorába illeszkedik. A háború folyamán a nemzetiszocialista, kommunista és a nyugati demokrata hadviselő felek egymástól függetlenül vallották azt a nézetet, hogy Közép-Kelet-Európában lehetőleg etnikailag homogén területeket kell létrehozni, mert a térség stabilitását csak ez biztosítja. Hogy hol húzzák meg a határokat és hogy ki kit telepít ki, azt mindig az adott erőviszonyok döntötték el.

A náci Németország 1939-től kezdve nagy lendülettel fogott hozzá a bekebelezett területek elnémetesítéséhez. 1939 és 1943 között Délkelet-Európából mintegy 700 ezer "népi németet" hoztak Németországba, elsősorban a kitelepített lengyelek és a meggyilkolt zsidók helyére.

A németséget Közép-Kelet-Európában a háború végén három csapás érte. Az előrenyomuló Vörös Hadsereg nemcsak súlyos atrocitásokat követett el, hanem különleges alakulatai összegyűjtötték és a százezer számra a Szovjetunióba hurcolták a munkaképes férfiakat és nőket. Az otthonukban maradt németeket a szovjet csapatok után érkező csehszlovák és lengyel és jugoszláv "rendfenntartó" egységek terrorizálták és késztették menekvésre. Az otthonukba a háború után visszatérő menekültekre és a még intakt német közösségekre Lengyelországban és Csehszlovákiában a nagyhatalmak által támogatott "szervezett" kitelepítés várt. Az elűzetés és kitelepítés következtében Közép-Kelet-Európában - Németországon kívül - csak Magyarországon és Romániában maradtak németek.

Magyarországon a németség kitelepítésének kérdése elsősorban nem elvi okokból, hanem gazdasági kényszerből merült fel. Az elveszett területekről érkező, mintegy 300 ezer menekült elhelyezését a magyar kormányzat a svábság kárára kívánta megvalósítani. A magyar kormány ezért 200-250 000 "fasiszta" német kitelepítéséhez kérte a nagyhatalmak jóváhagyását. Amikor a Szövetséges Ellenőrző Bizottság szovjet vezetője 400-450 ezer német kiszállítását kezdeményezte, akkor a magyar kormány óvatos lavírozásba kezdett. Ezt konkrét nemzetpolitikai érdek is megkívánta, mivel a csehszlovák és a szovjet vezetés többször hangoztatta, hogy a felszámolásra ítélt felvidéki magyarság "befogadására" a magyarországi németség kitelepítésével kell helyet biztosítani.

A két és fél évig húzódó telepítések során mintegy 170 ezer sváb kényszerült elhagyni szülőföldjét. A svábság kitelepítésével az ország legeredményesebb mezőgazdasági termelőit, és iparosait vesztette el. Ezt a veszteséget azóta sem tudtuk kiheverni.