Kiállításunk aktualitását a Holokauszt és a Raoul Wallenberg emlékév adja. Gyűjteményünkben mintegy száz alkotás van olyan művészektől, akik a vészkorszak miatt haltak meg. Szerepeltek már különböző témájú bemutatókon, több mű az állandó kiállítás részét képezi. Ebben a kontextusban nem mindig tűnt fel, hogy az elhalálozás éve 1944, vagy 1945, márpedig ez sokszor kíméletlenül utal arra, hogy életművek külső erőszak miatt szakadtak meg.

A halál oka munkaszolgálat, koncentrációs tábor, illetve többen útközben haltak meg egyik szörnyű helyszínről a másikra.

Gyűjteményünkben kilenc olyan művész alkotásai vannak, akik zsidóságuk miatt haltak meg. Közülük Farkas István, a híres Singer és Wolfner Könyvkiadó tulajdonosa, kiemelkedő festőművész.

A szerepeltetett művészek között több olyan nagyság van, akik nélkül a magyar művészettörténet nem az lenne ami - még akkor is, ha idő előtt kiverték a kezükből az ecsetet, a rajzeszközt, vagy a szobrászi munka eszközeit. Néhányan csak ígéretes tehetségek maradtak, hiszen volt köztük olyan, aki húszas éveinek közepén járt, amikor pályája véget ért.

A mostani tárlatnak több motiváló tényezője van. Időről-időre - különböző tematika szerint - válogatást mutatunk be gyűjteményünkből, hiszen a több ezer alkotásnak csak töredékét tudjuk egyszerre bemutatni. E szemlélet jegyében rendeztük meg legutóbb az elmúlt évek új szerzeményeit bemutató kiállítást, és ezt követi a most megrendezésre kerülő bemutató, amely azt a koncepciót képviseli, hogy ha nem is a napi eseményekre, de az aktuális közbeszédre reagálhat egy múzeum.