A Műcsarnok új projektgalériájában, az idén kialakított Mélycsarnokban mutatjuk be Marina Abramović Az üresség nyolc leckéje happy enddel (8 Lessons on Emptiness with a Happy End) című videóinstallációját. Ez a 2008-as mű, amivel elsőként a genfi Galerie Guy Bärtschi-ban találkozhatott a közönség, a kortárs médiában megjelenített erőszak témájával foglalkozik. A Laoszban forgatott ötcsatornás installáció egy hosszú fríz elrendezését követi: a középső képernyőt két függőleges és két vízszintes helyzetben levő képernyő veszi közre.

A videókban a háború archetipikus jelenetei és természeti képek váltakoznak. A háborút ábrázoló jelenetek a televízió és a videójátékok képeire utalnak, míg a természeti képeken vízesés, sziget és egy Lélekfa látható, melyek a laoszi spirituális életre vonatkoznak. A háborús jelenetekben gyerekek, illetve Marina Abramović is szerepel, ezzel is a részvét és a felelősség érzetét erősítve.

A mű címe az üresség hagyományos buddhista fogalmára utal, amikor is a szellem kiüresítése teszi lehetővé, hogy egy másik tudatállapotba kerüljünk, ami jelen esetben a befogadás aktusa révén történő megtisztulás elérését jelenti. A videó eszmeiségében különbözik a legtöbb, általában ellentétes minőségekkel dolgozó politikai-aktivista témájú kortárs műalkotástól. E munkájában Marina Abramović részvétre szólít fel, elítéli az erőszakot és annak reprezentációját, és felajánlja a megváltás lehetőségét. A budapesti bemutató különlegessége még, hogy megtekinthető - a művész és egy genfi galéria jóvoltából - a laoszi projekthez készített eredeti rajzokból néhány darab, valamint a forgatás helyszínéül szolgáló ház makettje is.

A belgrádi születésű, ma New Yorkban élő világhírű képzőművész, Marina Abramović a hetvenes évek óta műveli a performansz műfaját. A "performansz nagymamája", ahogyan magát nevezi, nemrég intézetet is alapított ennek oktatására és megőrzésére. Különös gondot fordít alkotásai befogadásának meghatározására, performanszainak dokumentálására, valamint műveinek újra előadására. Művészetében a test egyszerre szubjektum és objektum, ezért gyakran jut el saját testének határaihoz. Performanszai során a kiüresítés és átalakítás technikáit használja annak érdekében, hogy a létezés magasabb szintjének eléréséhez mind saját magában, mind a befogadó közönségben megteremtse a megfelelő feltételeket.

Élete leghosszabb perfomanszát a New York-i MoMA-ban tavaly megrendezett, igazi szenzációnak számító életmű-kiállításán tartotta, amikor a múzeum nyitvatartási idejében, két és fél hónapon keresztül egy asztalnál ülve várta a látogatókat, akik leülhettek vele szemben.

Kurátor: Boros Lili