Egressy Béni barátunk, a 2-ik hadtest pompás zenekarának főnöke, kit mint zeneszerzőt, nem csak Komárom, de a haza is jobban ismer, semhogy többet kellene róla ismerni, legújabban egy indulót szerzett, melyet Klapka tábornoknak lesz ajánlandó.

Ezen indulót alig nehányszor hallá még eddig a Komáromi közönség, már is megkedvellé, s csak értékeiből vonnánk le, ha prosai szavakkal költőiségét akarnók kiemelni.

Legyen elég annyit mondani, hogy ezen induló diszére válik mesterének, mestere pedig megérdemli, hogy a zenészet jelenkori óriásának, Liszt Ferencznek barátságát bírja - írta a Komáromi Lapok 1849. augusztus 25-én.

Azóta is bármikor és bárhol elhangzik Egressy Béni halhatatlan dallama, s Thaly Kálmán 1861-ben hozzá írt szövege, nincs olyan magyar ember, akinek a lelke meg ne rezdülne, s óhatatlanul is mindenki Klapkára és Komáromra, az emberi kitartás eme csodálatos magyar példájára gondol.

Komárom fontosságát, szabadságharcban betöltött szerepét mutatja, hogy falai között nyolc tábornok (néhányan itt még csak ezredesi rangban), későbbi aradi vértanú is megfordult. Török Ignác és Aulich Lajos (későbbi hadügyminiszter) mellett, pl. 1849. április 26-án itt harcolt Damjanich János, Knezić Károly, Lenkey János, Nagysándor József, gróf Leiningen-Westerburg Károly és Poeltenberg is.

Ez a nap mintegy elővetítette azt a szerepet, amelyet Komárom a továbbiakban betöltött, nevezetesen, hogy még akkor is tudta tartani magát, amikor már minden elbukott. Köszönhette ezt egyrészt Klapka György tábornoknak, aki május 21-től Komárom várának és várőrségének parancsnoka volt, a várvédők helytállásának, a civil lakosság kitartásának, és természetesen magának a komáromi erődítésnek, amely fontos adu, tárgyalási alap volt a várvédők kezében.

Klapka György halálának 120. évfordulója alkalmat teremtett arra, hogy ismét megemlékezzünk arról a néhány hónapról, s azokról a neves és névtelen hősökről.

Fenyvesi Csaba, Hermann Róbert, Máday Norbert és a múzeum gyűjteményéből válogatott reprezentatív anyag méltón járul hozzá fenti törekvésünkhöz.