A katyń-i mészárlás egészen rendkívüli és döbbenetes bűntény, amely még a mai, erőszakos és kegyetlenséggel teli világban is elborzasztja az embert. Szinte tankönyvi példája a nagyhatalmak és a világpolitikai cinizmus összejátszásából születő, megtorlatlanul maradt bűneseteknek.

A katyń-i bűntettet a Szovjetunió legfelsőbb állami és pártvezetőinek utasítására hajtották végre egy olyan állam törvénytelenül táborokba és fogdákba hurcolt polgárain, amely jogilag nem is állt háborús viszonyban a Szovjetunióval.

Titokban meggyilkolták - a letartóztatottak elítélése, a vádak bemutatása, vagy a nyomozás lefolytatása és vádirat nélkül - a lengyel nemzet elitjét. A körülbelül 18 ezer ismert áldozat közül 760 orvos, 1040 tanár, több mint 100 jogász volt, de odaveszett számos más szakma képviselője is.

Miután a németek - 1943 tavaszán - nyilvánosság elé tárták a lengyel tömegsírokat a szmolenszki erdő mellett, a sírok a világhatalmi játszmák tárgyává váltak. A németek széleskörű propaganda-akciót indítottak, a lengyel tisztek szovjetek általi kivégzésének vádjával a hitlerellenes koalíciót akarták megzavarni és szétverni.

A szovjetek a német feltárást "a német-fasiszta tettesek aljas kitalációjának" minősítették, és a Német Birodalmat vádolták a katyń-i mészárlással, egyúttal megszakítva a kapcsolatot a magyarázatot követelő, legálisan működő londoni lengyel emigráns kormánnyal, amelyet "Hitler lengyel csatlósának" tituláltak.

Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia nemhogy nem akarták elismerni a mészárlás tényét, de nyilvánosságra sem akarták hozni a bűntény valódi tetteseinek kilétét, és habozás nélkül elfogadták Sztálin nyilatkozatát, mivel elsődlegesen a háború gyors befejezése és a hitlerellenes szövetség győzelme volt fontos számukra, amelyhez nélkülözhetetlen volt a Szovjetunió.

A jaltai és a teheráni konferencián - titokban a szövetséges lengyel kormány tudta nélkül - Sztálin kikényszerítette a nyugati vezetőktől a döntést Lengyelország keleti határainak elismeréséről, melynek értelmében a Szovjetunió határain belül maradt szinte az összes 1939-ban megszállt lengyel terület, és a háború utáni Lengyelország szovjet befolyási övezetbe került.

Oroszország a mai napig nem kért bocsánatot a lengyel nemzettől Katyńért. A szovjet hírügynökség 1990. április 13-i hivatalos nyilatkozata a felelősséget nem a Szovjetunió legfelsőbb vezetésére, hanem néhány konkrét személyekre, "Berijára, Merkulovra és segítőikre" - az NKVD vezetőjére és helyettesére - hárítja.

A bűntény tetteseit mind a mai napig nem fedték fel és ítélték el.