2024. április 18. csütörtök
Andrea, Ilma, Ilona
Savaria Megyei Hatókörű Városi Múzeum - Szombathely
 |
Cím: 9700, Szombathely Kisfaludy Sándor utca 9.
Telefonszám: (94) 500-720, (94) 501-948
E-mail: info@savariamuseum.hu
Nyitva tartás: I.2.-XII.20.: K-V 10-18
|
2020.12.02.
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Az elmúlt néhány hónapban a Salisbury Kft. restaurálta Járdányi Paulovics István Romkert helytartói palotájának fogadóépületének (Aula palatina) mozaik padlóját. Ez Pannónia legnagyobb egybefüggő mozaik felülete, és egyben Magyarország legnagyobb műtárgya.
A Romkert területe és több évezredet átölelő épületmaradványai lehetővé teszik Szombathely történetének átfogó bemutatását. A kora római kortól (1/2. század) indulva a késő római koron (3/4. század) át, érzékeltetni lehet a Karoling kori (8/9.sz.), 14/15. századi, akár napjainkig tartó Szombathely történetét. Emellett nem szabad elfelejtkeznünk a barokk kori püspökkert szépséges sétányairól, Szily püspök építkezéseiről.
Savaria maradványainak legnagyobb egybefüggő részletét első kutatójáról Járdányi-Paulovics Istvánról elnevezett Romkertben láthatjuk. A Székesegyház szomszédságában fekvő egykori Püspökkert szerencsés véletlennek köszönheti létét. 1938-ban a papi szeminárium bővítése során hatalmas felületű mozaikpadló töredékei kerültek elő. A Duna-vidéki átlagot messze meghaladó, szokatlan színvonal láttán a Székesegyház építkezést leállították, majd feltáró - helyreállító munkába kezdtek. Ennek irányításában és a hozzá szükséges pénz megszerzésében Géfin Gyula vicerektornak, pápai prelátusnak voltak évülhetetlen érdemei. A feltárás és helyreállítás érdekében országos közadakozás indult, amely során még Kodály Zoltán is jótékonysági zongoraestet adott. A II. világháborút követően a munkák sokáig szüneteltek, majd 1962-ben indultak meg ismét a feltárások és helyreállító munkák.
A mozaik fölé egy védő épületet emeltek ugyan, azonban az elmúlt évtizedekben vizesedet, mohásodott, állapota folyamatosan romlott, és az utolsó pillanatban lett megmentve.
A díszes - 4. századi - padozat egykor a savariai helytartói palota 48 méter hosszú és 18 méter széles dísztermének ékessége volt. Sajnos az utókor szerencsétlenségére a római romok fölé épült középkori vár árkát éppen e padozatba ásták bele, amely felületének egy részét megsemmisítette. A geometrikus mintákkal kombinált indadíszes keret így is monumentális hatású, hasonló Aquileia és Grado ókeresztény bazilikáiban megőrzöttekhez.
Azok azonban a szombathelyinél egy évszázaddal későbbiek és kidolgozásuk sem ér fel az itteni aprólékosságával.
Az ókori Savaria kőemlékeinek gyűjtésével már a 16. századtól kezdve foglalkoztak kutatók, de a város topográfiai kutatására elsőként 1938-ban a Püspökkert (mai Romkert) területén került sor. A szombathelyi püspökség az új szeminárium építését megelőzően talajvizsgálatot végeztetett, amely során éppen egy hatalmas, fehér, márványból faragott tömbre ástak rá, mellette pedig előkerült az a mozaikpadló, amely a szombathelyi Romkert egyik leglátványosabb és legismertebb része lett. A mozaikot a kispapok bevonásával tisztították meg. Később az ásatások irányításával Paulovics Istvánt, a Magyar Nemzeti Múzeum régészét bízták meg, aki azonban a helyszínen Géfin Gyula pápai prelátus segítségével vezette a romkerti feltárásokat.
A felárt mozaik egykor egy hatalmas, téglalap alakú, félköríves apszissal záródó uralkodói fogadóterem (aula) padlóját díszítette. Az aula falait alul geometrikus elrendezésben, csiszolt márványlapok, felette díszes falfestmény és stukkó borította. Az impozáns – (48 m x 18 m) – fogadóterem a 4. század első felében épült császári palota-komplexum része, amelyet a késő római korban helytartói székhellyé vált Savariában építettek.
A savariai aula a Római Birodalomban található aulák között a maga 663 m²-nyi alapterületével a harmadik legnagyobb uralkodói fogadóterem és az egyetlen, amelynek rekonstruálható mintájú, egységes mozaikpadlója is előkerült. A monumentális palotakomplexum gyakran összbirodalmi események helyszíne volt: a rendszeresen ide látogató császárok törvényeket, rendeleteket hoztak falai közt. Az épület falai között tartózkodtak Nagy Konstantin (Kr. u. 306 – 337), Constans (337-350), I. Valentinianus (364 – 375), Valens (364-378) és Gratianus (367-383) császárok. A savariai helytartói palota a korszak az alig néhány megmaradt szakrális építménye mellett pannoniai keresztény időszakának egyik legfontosabb épületegyüttese. Megalapozott feltételezések szerint a savariai születésű és itt gyereskeskedő Szent Márton édesapja is a helytartói-uralkodói rezidencia védelmét ellátó elit-alakulat katonája volt.
A legfontosabb feladat a helytartói palota uralkodói fogadótermének helyreállítása és a már restaurált mozaik visszahelyezése. A védőépület helyreállításánál fontos szempont a látogatók számára az egykori aula nagyságának érzékeltetése, minimum virtuális technikával.
A második legfontosabb feladat az oktogonális épületcsoport folyamatosan pusztuló falfestményeinek leválasztása, restaurálása. A római kori falfestményeket kültéri, időjárási viszontagságainak ellenálló modern, de római hatású falfestményekkel kell helyettesíteni, hogy a vizuális élmény a látogatók számára ugyanúgy megmaradjon. Az oktogon a magyar középkor során is megőrződött, az a szombathelyi királyi, majd püspöki vár központi épülete lett.
A Romkert területe és több évezredet átölelő épületmaradványai lehetővé teszik Szombathely történetének átfogó bemutatását. A kora római kortól (1/2. század) indulva a késő római koron (3/4. század) át, érzékeltetni lehet a Karoling kori (8/9.sz.), 14/15. századi, akár napjainkig tartó Szombathely történetét. Emellett nem szabad elfelejtkeznünk a barokk kori püspökkert szépséges sétányairól, Szily püspök építkezéseiről.
Savaria maradványainak legnagyobb egybefüggő részletét első kutatójáról Járdányi-Paulovics Istvánról elnevezett Romkertben láthatjuk. A Székesegyház szomszédságában fekvő egykori Püspökkert szerencsés véletlennek köszönheti létét. 1938-ban a papi szeminárium bővítése során hatalmas felületű mozaikpadló töredékei kerültek elő. A Duna-vidéki átlagot messze meghaladó, szokatlan színvonal láttán a Székesegyház építkezést leállították, majd feltáró - helyreállító munkába kezdtek. Ennek irányításában és a hozzá szükséges pénz megszerzésében Géfin Gyula vicerektornak, pápai prelátusnak voltak évülhetetlen érdemei. A feltárás és helyreállítás érdekében országos közadakozás indult, amely során még Kodály Zoltán is jótékonysági zongoraestet adott. A II. világháborút követően a munkák sokáig szüneteltek, majd 1962-ben indultak meg ismét a feltárások és helyreállító munkák.
A mozaik fölé egy védő épületet emeltek ugyan, azonban az elmúlt évtizedekben vizesedet, mohásodott, állapota folyamatosan romlott, és az utolsó pillanatban lett megmentve.
A díszes - 4. századi - padozat egykor a savariai helytartói palota 48 méter hosszú és 18 méter széles dísztermének ékessége volt. Sajnos az utókor szerencsétlenségére a római romok fölé épült középkori vár árkát éppen e padozatba ásták bele, amely felületének egy részét megsemmisítette. A geometrikus mintákkal kombinált indadíszes keret így is monumentális hatású, hasonló Aquileia és Grado ókeresztény bazilikáiban megőrzöttekhez.
Azok azonban a szombathelyinél egy évszázaddal későbbiek és kidolgozásuk sem ér fel az itteni aprólékosságával.
Az ókori Savaria kőemlékeinek gyűjtésével már a 16. századtól kezdve foglalkoztak kutatók, de a város topográfiai kutatására elsőként 1938-ban a Püspökkert (mai Romkert) területén került sor. A szombathelyi püspökség az új szeminárium építését megelőzően talajvizsgálatot végeztetett, amely során éppen egy hatalmas, fehér, márványból faragott tömbre ástak rá, mellette pedig előkerült az a mozaikpadló, amely a szombathelyi Romkert egyik leglátványosabb és legismertebb része lett. A mozaikot a kispapok bevonásával tisztították meg. Később az ásatások irányításával Paulovics Istvánt, a Magyar Nemzeti Múzeum régészét bízták meg, aki azonban a helyszínen Géfin Gyula pápai prelátus segítségével vezette a romkerti feltárásokat.
A felárt mozaik egykor egy hatalmas, téglalap alakú, félköríves apszissal záródó uralkodói fogadóterem (aula) padlóját díszítette. Az aula falait alul geometrikus elrendezésben, csiszolt márványlapok, felette díszes falfestmény és stukkó borította. Az impozáns – (48 m x 18 m) – fogadóterem a 4. század első felében épült császári palota-komplexum része, amelyet a késő római korban helytartói székhellyé vált Savariában építettek.
A savariai aula a Római Birodalomban található aulák között a maga 663 m²-nyi alapterületével a harmadik legnagyobb uralkodói fogadóterem és az egyetlen, amelynek rekonstruálható mintájú, egységes mozaikpadlója is előkerült. A monumentális palotakomplexum gyakran összbirodalmi események helyszíne volt: a rendszeresen ide látogató császárok törvényeket, rendeleteket hoztak falai közt. Az épület falai között tartózkodtak Nagy Konstantin (Kr. u. 306 – 337), Constans (337-350), I. Valentinianus (364 – 375), Valens (364-378) és Gratianus (367-383) császárok. A savariai helytartói palota a korszak az alig néhány megmaradt szakrális építménye mellett pannoniai keresztény időszakának egyik legfontosabb épületegyüttese. Megalapozott feltételezések szerint a savariai születésű és itt gyereskeskedő Szent Márton édesapja is a helytartói-uralkodói rezidencia védelmét ellátó elit-alakulat katonája volt.
A legfontosabb feladat a helytartói palota uralkodói fogadótermének helyreállítása és a már restaurált mozaik visszahelyezése. A védőépület helyreállításánál fontos szempont a látogatók számára az egykori aula nagyságának érzékeltetése, minimum virtuális technikával.
A második legfontosabb feladat az oktogonális épületcsoport folyamatosan pusztuló falfestményeinek leválasztása, restaurálása. A római kori falfestményeket kültéri, időjárási viszontagságainak ellenálló modern, de római hatású falfestményekkel kell helyettesíteni, hogy a vizuális élmény a látogatók számára ugyanúgy megmaradjon. Az oktogon a magyar középkor során is megőrződött, az a szombathelyi királyi, majd püspöki vár központi épülete lett.
|
|
