2020.08.06.
Jósa András Múzeum

Klímaváltozások - már a kései újkőkorban is

2020.08.06.
Déri Múzeum

Ékesség az aranykorból

2020.07.30.
Déri Múzeum

Heti egy fürdés

2020.07.30.
Hatvany Lajos Múzeum

Hatvannak köze nincs az 59-hez

2020.07.30.
Jósa András Múzeum

Töltény a cigarettatárcában

2020.07.30.
Röszkei Paprika Park - Paprika Üzem és Múzeum

Ha paprikaültetőt elnyomja az álom, a palánta feje is lebillen

2020.07.30.
Tolnay Klári Emlékház

Tolnay Klári emlékestet rendeznek Mohorán

2020.07.02.
festészet, hír, képzőművészet
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
A képen látható festményt 1976-ban kaptam szüleimtől ballagásomra. Igaz, ez csak egy pasztell, de színei, hangulata az eltelt 44 év alatt semmit sem kopott, ugyanolyan üde, és kedves emlékeket ébreszt bennem, ma is jól esik ránézni.
Az első pasztellfestményem, amelyet érettségi után kaptam.
Aztán elkezdtem gondolkozni…

Az első autómat 1989-ben vettem, de azóta talán 8 kocsim is volt, s közülük 4 vagy 5 már biztosan roncstelepeken sem található. Autóim kimentek a divatból, értékük évek alatt csak romlott. Okos telefonom alig 3 éves, de már elavult, 10 év múlva egy vacak gyerekjáték sem lesz belőle. Armani öltönyöm öreg és megkopott már, nem divatos. 44 év alatt talán egy tonna ételt is elfogyasztottam, ki tudja mennyi tokaji szamorodnit ittam meg, s tetemes részük salakanyagként a lefolyóban tűnt el. Sok pár cipőt, ruhát használtam el, de biciklit, TV-t, és még ezernyi mindenfélét, focit, borotvát, babamérleget, hintőport, gyomirtót, vetőmagot, számítógépet, nyomtatót – feleségem, családom tagjai is ugyanígy a maguk tárgyait, melyekben értékeket láttunk, találtunk. Ezek már nincsenek, értéktelenekké váltak – az étel már elfogyasztása után 1 nappal… ’76-óta már a harmadik házban lakom. Én is, és oly sokan milliókat adunk ilyen dolgokért, népszerű tárgyakért. De az a FESTMÉNY… Az valahogy nem avul el… Sőt, egyre értékesebbé válik.

Hétköznapi tárgyaink, használati eszközeink tönkremennek, elhasználódnak, amortizálódnak, kimennek a divatból, ételeink megromlanak, ha megesszük, megisszuk, eltűnnek.

A MŰTÁRGYAK azonban évszázadokig megmaradnak, értékük nem csökken, sőt emelkedhet.

Senki sem gondol arra, hogy a lakásában lévő festményt átfesse, vagy kidobja. Ha elveszti varázsát, a padlásra, vagy sufniba rakják, merthogy: ki tudja... – majd amikor megszorulnak, eszükbe jut: „Hoppá! Azok a régi festmények! Hol is vannak?” - és a galériák, aukciós házak, MÚZEUMOK jutnak az emberek eszébe, mert mindenki tudja, hogy amíg az elavult autók roncstelepeken pusztulnak, az értékes műtárgyak pedig múzeumokba kerülnek.
Bihari Puhl Levente