Már-már elfeledett, azonban a csipketörténeti szakirodalomban egyértelműen jegyzett hipotézis érdekes dolgot vett fel büszkeségünk kapcsán. „Kitalálója”, Zseny József vármegyei főjegyző, a város egyik ismert családjának szülötte, a Halasi Csipke elindításának ösztönzője volt. Aki kicsit is ismeri iparművészeti termékünk történetét, az tudja, hogy hosszú volt az az idő, amíg végül Dékáni Árpád rajztanár elhatározta magát erre a fontos tettre.

Néhányan próbálták meghozni a kedvét, hogy elindítsa ezt a nagy sikerű „vállalkozást”. Közéjük tartozott Zseny is. Szerinte Priscos rhetor bizánci krónikás Attila király udvarában tett látogatására hivatkozva állította, hogy már a hunok szolgái, a kunok is csipkét varrtak.

Bár elmélete nagy fantáziavilágra vall, a hipotézisének volt némi valóság alapja. Idézett Priscos rhetor bizánci történetíró leírásból: „Másnap elmentem Atilla udvarába és ajándékokat vittem feleségének, akit Rékának hívtak. Az asszonyt puha szőnyegen fekve találtam. Szolgák vették körül, s vele szemben a földön is szolgáló leányok ültek, akik színes fonalakkal lepleket hímeztek, amelyeket barbár ruháik díszítésére készítettek.”

Zseny nézete abból indult ki, hogy úgy gondolta, Attila király (406-453) Hun Birodalmának szolga népeihez tartozhattak a kunok is. Így szerinte, van némi közük a kiskunoknak is az előkelő ruhák díszeihez, így a csipkék varrásához is. Priscos rhetor egyébként valóban járt Attila király udvarában. 448-ban, követsége idején történt minden részletet lejegyzett, és ezek a hunok korai történetének legfontosabb dokumentumai.

Azt persze láthatjuk, hogy kunokról nem írt, így a szolgálók nemzetisége nem tisztázható. Valószínűleg Dékáni számára sem ez volt a legfontosabb indítóok a csipke létrehozásánál. Mindenesetre jellemző korrajz, hogy a 19-20. század fordulóján milyen „romantikus történeti” képzelgések születtek.

Fontos megjegyezni, hogy később Zseny kül- és belföldön is népszerűsítette csipkénket, és vitte a hírét szerte Európában. Így a kezdeti időszakban igazi csipke-nagykövet lett, akinek sokat köszönhetünk, városunk legfontosabb varrott csodájának népszerűsítésért. Természetesen a 20. század elején varrt csipkénknek már semmi köze nem volt ehhez a „hunos-kunos” legendához. Teljesen más koncepció alapján indult el világhódító útjára hungarikumunk.