2020.05.25.
Hetedhét Játékmúzeum

Impozáns minibútor

2020.05.20.
Hetedhét Játékmúzeum

Múltba néző távcsövek

2020.05.27.
Magyar Nemzeti Múzeum

Restaurátorok a viking mesterek útján

2020.05.27.
Jósa András Múzeum

A kelták feladták a leckét a vaskor kutatóinak

2020.05.27.
Budapest Főváros Levéltára

Kapások, vincellérek... no meg a hegymester

2020.05.27.
PIM - Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet

Vörös hajú táncosnő - hófehér ruhában

2020.05.27.
Röszkei Paprika Park - Paprika Üzem és Múzeum

Végállomás: villamosút a Pesti paprikából

2020.05.26.
Dr. Batthyány-Strattmann László Múzeum

Egy Batthyány, aki még (űr)hajót épített

2020.05.26.
Hatvany Lajos Múzeum

Azok a nyakas hatvaniak

2020.05.26.
MNM Palóc Múzeuma

Áldozócsütörtök és Váróvasárnap

Hetedhét Játékmúzeum - Székesfehérvár
 A "csecsemő-osztály"
Cím: 8000, Székesfehérvár Oskola u. 2-4., Hiemer-ház
Telefonszám: (22) 202-601
Nyitva tartás: Ideiglenesen zárva.
2020.05.22.
Hetedhét Játékmúzeum
hír, játék, játéktörténet, művelődés, szabadidő, szórakozás, történet
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
A múlt századok leánygyermekei játékbabák gondozásával tanultak bele a rájuk váró anyaszerepbe, míg a fiúk játéklovakkal játszottak katonásdit. A kisfiúknak nem illett babázni. Ám a 20. század az élet minden területén, így a kisgyermekek játszási szokásaiban is változásokat hozott. A játékipar a 20. század elejére megalkotta a „fiúk babáját”: Teddyt, a kitömött plüss játékmackót.
Theodore Roosevelt - Clifford Berryman politikai karikatúrája a Washington Postban, 1902.
Egyetlen célja volt, hogy a gyerekek szeressék. De vajon honnan származik a Teddy mackó? Németország vagy Amerika a szülőföldje? Ez talán a játéktörténet örök rejtélye. Ismerjék meg Önök is!


Minden egy tűpárnával kezdődött...

A történet egyik főszereplője Margarette Steiff. A Steiff játékgyár alapítója 1846-ban született egy németországi kisvárosban, Giengen an der Brenz-ben. Gyermekbénulás következtében tolószékbe kényszerülve töltötte életét, nem sok esélye volt a férjhez menésre. Egy kis varrodát nyitott, melyben kézzel készített holmikat értékesített, majd 1877-ben üzemet szervezett. Mellékesen egy kis játékállatot is készített, egy elefánt tűpárnát maradék filcből, 1880-ban. Az állatfigurának olyan sikere lett, hogy játékként kezdték árusítani. Margarette fiatalabb öccse, Fritz a kiselefántnak kerekeket is kigondolt.

A játékállatokra a 19. század végén nagy kereslet mutatkozott. Az üzem a századfordulóra kinőtte magát, vezetését Margarette Steiff unokaöccsei vették át. Közülük Richard lett a cég első számú tervezője. Iparművészeti Egyetemet végzett és nagy állatbarát volt. 1902-ben sorra járta az állatkerteket, azon törve a fejét, melyik állatot lenne érdemes játék formájában megjeleníteni. Eddig csak négy lábon álló, kerekeken guruló, élethű játékállatokat ismertek. Richard úgy gondolta, olyan figurára volna szükség, mely megjelenésével az emberre hasonlít.

Richard felfedezte, hogy a medve bumfordi alakjával, felegyenesedve alkalmas lenne a fiúk babájának. Elkezdtek hát ilyen mackókat gyártani, ám kezdetben nem akadt rájuk vevő. 1903-ban azonban a lipcsei játékvásáron amerikai kereskedők 3000 darabot vásároltak, majd még egy nagyobb mennyiséget. Ez hozta meg az áttörést, és Németországban népszerűvé vált az ember formájú játékmackó. A Steiff cég rövidesen valamennyi játékállatát piacra dobta ölelhető változatban. Közös ismertető jelük a fülükben található ólomgomb.


Vajon mi a magyarázat a hirtelen jött sikerre, és mi történt eközben a tengerentúlon?


1902-ben határkiigazításra került sor Amerikában két állam között. Az eseményre Theodor Roosevelt elnököt is meghívták, s tiszteletére medvevadászatot rendeztek. Az elnök beceneve már ekkor is Teddy volt. A vadászaton nem akadt medve, csupán egy medvebocs, amit az elnök nem engedett lelőni.

A Washington Post karikaturistája, Clifford Berryman megörökítette a különös végkimenetelű medvevadászatot. A rajz bejárta az államokat és óriási népszerűséget hozott az elnöknek. A karikatúra eljutott egy brooklyni cukorkaboltoshoz, az orosz származású Morris Michtomhoz is, aki egy baba formájú medvét helyezett a boltja kirakatába, melyet a felesége varrt. Michtom levelet írt az elnöknek, és kérte, hogy a medvét Teddy-nek nevezhesse.

Az elnök engedélyt adott, Michtom felesége pedig sorra varrni kezdte a mackókat, hiszen egyre nagyobb igény mutatkozott rá. Teddy, a mackó hamarosan olyan népszerűvé vált, hogy a kis boltból szép lassan üzem lett, mára pedig gyár. Az Ideal Toy Corporation ma a legnagyobb amerikai mackógyártó üzem.

A Teddy mackó sikerének Amerikában nagy lökést adott Roosevelt vadászkalandja, de valószínűleg a játéktörténet örök rejtélye marad, hogy az első plüss játékmackó készítése Steiff, Michtom, vagy más gyártó érdeme. Az viszont tény, hogy a játékpiacon világszerte a Steiff gyártmányok a legértékesebbek és a legsikeresebbek.


Mackó úr beelőzött...

A szeretni való plüss figura (igaz, néhány év késéssel), Magyarországra is eljutott. A Steiff mackók az első világháború idején már jelen voltak a hazai játékkínálatban. Érdekes azonban, hogy Magyarországon a Teddy mackókat népszerűségük ellenére sem nevezték Teddynek. Moskovszky Éva az 1980-as években egy amerikai folyóirat hasábjain fejtette ki, hogy valószínűleg azért, mert megelőzte őket egy másik mackó. De ez nem játékszer volt, hanem mesehős, mackó történetek főszereplője, Sebők Zsigmond tollából. Mackó úr utazásai és egyéb történetek címmel 1893-ban jelent meg először.

A történetekben az ügyetlen és kissé bárdolatlan Mackó úr különböző tapasztalatokat szerez az emberek között, miközben jelleme változik, fejlődik. Később pedig Dörmögő Dömötör néven folytatja tovább kalandjait. A történetekben szereplő képzeletbeli mackók olyan népszerűek voltak, hogy a gyerekek az import Teddy mackókat is szívesebben nevezték el ezekből a könyvekből olyan nevekkel, mint Barnabás, Zebulon vagy Dömötör. A szöveges történetek tehát Magyarországon sokáig pótolták a tárgyi kultuszt. (Csak egy adalék, hogy Mackó úrnak szobra is van Budapesten, a Budai vár tövében.)


Jött a társasjáték és a csoki is...

A külföldről származó Teddy-k az 1910-es évek közepétől rendszeresen felbukkantak a korabeli játék árjegyzékekben, sőt az 1930-as évek közepén már társasjátékot is találunk Teddy utazik címmel. Az 1940-es években Teddy nugáttal jelentkezett a Stühmmer Csokoládégyár.


Hazánkban is készültek Teddy-mackók

Magyarországon is volt mackógyártás, de a második világháborúig csak háziipari keretek között. Moskovszky Éva gyakran emlegette például a budapesti Hoffmann nővéreket (hajadon testvérpár), akik a 20-as és 30-as években nagyon szép plüss állatokat készítettek, köztük mackókat is. A Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége is készített mackókat a háború előtt, de a játékboltok kínálatában a 20. század első felében szinte kizárólag import játékmackókat találunk.

Az iparszerű mackógyártás Magyarországon az államosítás után kezdődött, de ekkor már nagyon sokféle anyagból (plüss, műanyag, gumi). Az 1951-ben alapított szegedi NÍVÓ Szövetkezetnek a kezdetektől egészen a 70-es évek végéig a játékmackó volt a vezető terméke. A mackógyártás szalagszerűen folyt, minden munkafázist más szakmunkás végzett, kb. 40 dolgozó látta el ezt a tevékenységet. Műszőrmével dolgoztak, a mackókat fagyapottal tömték keményre. A Makói Béke Vegyesipari Ktsz. is gyártott mackókat, a Fővárosi Kézműipari Vállalat pedig Teddynek nevezte a mackóit, de nem csak azokat, mert készített Teddy kutyát, cicát, és babát is.


A Hetedhét Játékmúzeum is őriz néhány mackót...

Magyarországon a mackógyűjtés soha nem öltött olyan nagy méreteket, mint Nyugat-Európában vagy Amerikában. Sem folyóiratok, sem klubok nem alakultak a gyűjtők köré (külföldön igen). A Moskovszky-gyűjtemény legértékesebb mackója egy Steiff mackó, mely 1911-ben készült. Eredeti tulajdonosa Veöresné Abaligeti Zita (1915-1979), pécsi költő- és óvónő. A mackó nevét sajnos nem őrizte meg az emlékezet, és a gyűjteményben sok más ismeretlen eredetű mackóét sem. Nem úgy, mint Cuki, Muki, Zebulon, és Kisdorka nevét, „akik” szintén a gyűjtemény tagjai, és talán már nem csak Moskovszky Éva kedvencei.
dr. Nagy Veronika muzeológus és Molnár Júlia múzeumpedagógus