2020.07.10.
Janus Pannonius Múzeum

Nyolc honvédzászlóalj alakult Pécsett

2020.07.02.
Janus Pannonius Múzeum

A nagy háború - egy hadifogoly naplójából

2020.06.26.
Janus Pannonius Múzeum

Életképek a századforduló pécsi piacairól

2020.06.24.
Janus Pannonius Múzeum

Szent Iván éjjelének "varázserejű" növényei

2020.06.22.
Janus Pannonius Múzeum

Háború a színházi kulisszák mögött

2020.06.19.
Janus Pannonius Múzeum

A szomjas törökök megadták magukat

2020.06.18.
Janus Pannonius Múzeum

Természet "hímezte" tojások

2020.06.18.
Janus Pannonius Múzeum

Milyen lehetett egy római kori bronz szűrőkészlet?

2020.06.15.
Janus Pannonius Múzeum

Piroska, a néprajzi osztály „édesanyja”

2020.06.10.
Janus Pannonius Múzeum

A holtest a jobb kezében egy pápai bullát tartott

2020.06.09.
Janus Pannonius Múzeum

Szombat esti láz - dédanyáink idejéből...

2020.06.05.
Janus Pannonius Múzeum

Füves asszonyok és vadvirágok nyomában

2020.06.03.
Janus Pannonius Múzeum

Díjnyertes pécsi hárfák

Janus Pannonius Múzeum - Pécs
Cím: 7621, Pécs Káptalan utca 5.
Telefonszám: (72) 514-040
Nyitva tartás: Ideiglenesen zárva.
2020.04.30.
Janus Pannonius Múzeum
hír, régészet
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
A nagy gonddal elkészített sír/szertartás, a nagyszámú edénymelléklet és a rézékszerek mind kiemelik a sírt a korszak temetkezései közül: úgy tűnik, a közösség egy jelentős személye lehetett....
A borjádi \"hercegnő\" edényei

Sír a veteményesben...

2010 őszén bejelentés érkezett a Janus Pannonius Múzeum Régészeti Osztályára, miszerint Borjád mellett a falu határában a csemetés öntözésekor a leáramló víz nagyméretű, festett edényeket mosott ki. Az edényekről első ránézésre látszott, hogy a lengyeli kultúrához tartoztak.

Mivel az öntözés során a domboldalról leáramló víz veszélyeztette a lelőhelyet, az érintett rövid szakaszon mentőásatást végeztünk. A felső, vékony humuszréteg eltávolítása után sűrűn egymás mellett, illetve egymásba ásva jelentkeztek az objektumok.

A jelenségek a feltárt rövid szakaszon mind a neolitikum idejére voltak keltezhetőek. Sötétbarna foltként jelentkeztek a késő neolitikus lengyeli kultúra (Kr. e. 5000–4200) jelenségei, míg a korábbi középső neolitikus (Kr. e. 5500–5000) objektumok halványabb betöltésűek voltak. A jelenségek közül egyből szembetűnt egy szabályos négyszögletes, lekerekített sarkú objektum halvány foltja. Mint később megbizonyosodtunk róla, egy sír volt!


Ünnepi öltözék és útravaló

A sír egy négyzetes, sarkain cölöplyuk-szerű lemélyítésekkel kialakított szerkezetet mutatott. A sírban összesen 16 edénymellékletet találtunk, valamint a csontváz nyakán egy kagylókból és rézgyöngyökből összeállított nyaklánc volt. Hasonló szerkezetű, épített temetkezéseket a szomszédos Tolna megyében az autópálya feltárások alkalmával találtak, de Baranya megyében ez az első alkalom, hogy a lengyeli kultúrán belül ilyen sírszerkezetet tudtunk megfigyelni.

A sírban a mellékleteket több szinten helyezték el. A valós mellékletektől (=kerámiaedények) külön kell választani a (halotti) ruházat elemeként a sírba került spondylus- és rézgyöngyökből álló nyakláncot: a halottat feltehetően ünnepi díszben temették el. Az edények pedig a túlvilágra szánt élelem tárolói lehettek, esetleg a halotti tor edénykészlete. Feltételezhetjük azt is, hogy a megmaradt tárgyak mellett szerves anyagokból is raktak útravalót a sírba, hiszen a sír sarkainak mélyedései közül kettőben voltak edények, míg kettő üres volt. Nem tarthatjuk véletlennek azt sem, hogy a „lyukakban” elhelyezett edények két szinten, egymás alatt jelentkeztek.

A sír sarkainál a bemélyedések (cölöphelyek?) több feltételezést is megengednek. Lehettek egyrészt egy cölöpszerkezetes, „halotti ház” jellegű sírépítmény maradványai; ugyanakkor mivel több szinten is kerültek elő belőlük edénymellékletet inkább valamiféle, a temetkezést megelőzően alkalmazott ravatal-szerű faszerkezet lábainak elhelyezésére szolgálhattak, melyeket később a sírgödör ásásakor, vagy a sír zárásánál eltávolíthattak. A halott alatti szilárd platform egykori létére utalhat a halott fejének némiképp furcsa, lejtős helyzete, mely azt feltételezi, hogy az alátámasztott fej az alatta idővel elkorhadt támaszték alatti, azóta feltöltődött légüregbe csúszott be.


Nem akárkié volt a sír...

Az antropológiai vizsgálatok alapján a sírban fekvő csontváz egy fiatal (23–39 éves) nőé volt. A nagy gonddal elkészített sír/szertartás, a nagyszámú edénymelléklet és a rézékszerek mind kiemelik a sírt a korszak temetkezései közül; azt mutatják, hogy a közösség egy jelentős (fejedelmi?) személye lehetett.

A borjádi és a hasonló tolnai temetkezések azt mutatják, hogy a korszakban a halotti rítus egy jóval komplexebb közösségi esemény lehetett, mint azt korábban gondoltuk. Adott esetben a közösség vagy család nem sajnált időt és fáradságot egy-egy kiemelt személy méltó búcsúztatására, ezzel is jelezve a személy jelentőségét vagy önnön gazdagságukat.


Bár a lengyeli kultúra számos temetője ismert Baranya és Tolna megyéből (maga a névadó lelőhely is a Tolna megyei Lengyel), hasonló komplex sírépítmények nyomai az autópálya feltárásokig nem kerültek elő. Ez jól mutatja, hogy bármikor, bárhol előkerülhetnek olyan jelenségek, leletek, melyek újra írják egy korszak történelmét.
Gáti Csilla