A sok háború végi huzavonában elcsavargott eredeti tulajdonosától egy művészi szintű vésetekkel és némi aranyozással díszített alabárd, pontosabban annak feje. Most Körmenden, a múzeum állandó kiállításának egyik tárlójában látható. Hogy miért „csavargott el”? Egyszerű a történet.

1945 tavaszán az (egyik) akkori kormány egyre nyugatabbra szorult. Hozták magukkal a Szent Koronát is. Ezt a nemzeti jelképünket egy ideig Kőszegen illetve Velemben őrizték. Nos, az egyik hurcolkodás során - tán a nagy kapkodásban - a kőszegi Kálvária bunkerében ott maradt az egyik alabárd - vagy ahogy a szakemberek mondják - , egy „víbárd”.

A harcok elmúltával lelkes háziasszonyok kutatták végig a földalatti helyiségeket, „ki, mit talál, övé” alapon. Így került ez a darab is „privatizálásra”. A hölgy, amint meglátta ezt az iparművészeti remeket, egyből felcsillant szeme előtt egy kiváló minőségű disznóölő kés birtoklásának lehetősége. Nem volt rest, elutazott Körmendre. Meg sem állt a nagy hagyományú körmendi késkészítőig.

A Belencsák-műhelyben aztán előadta kicsiny szíve nagy kívánságát. El lehet képzelni a mester feldúltságát a rendelés hallatán. Ha valaki, ő pontosan tudta, milyen értéket kellene szétrombolnia. Így megrázta a fejét. Az asszonyság dúltan távozott. A mester rájött, hogy ez így nem lesz jó, mert valami subéterrel mindenképpen szétvereti a kincset őnagysága. Így utána indult. El lehet képzelni a jelenetet: elől az asszonyság, pár lépéssel mögötte rohan a derék késes egy méretes nagykéssel a kezében. Végül egy, talán hevességtől sem mentes, alku során gazdát cserél Belencsák-mester egyik remekmívű kése és a sokat megélt alabárdfej. Onnan került aztán ide hozzánk - ha hihetünk a városi legendáknak.

Most pedig a fegyvergyűjteményünk részeként van kiállítva ez az alabárd feje - na jó, víbárd feje - a körmendi múzeumban sok egyébbel együtt.

Ha teheted, Kedves Látogató, nézd meg! Várlak a körmendi Batthyány-kastélyban!

Pintér György