A fegyverek nemcsak ellenségeskedésre szolgálhatnak? Nemcsak az ellenség visszaszorítására vagy éppen meghódítására, leigázására valók? Nemcsak sebek okozására, mások leigázására használatosak? Ártalmatlanítani, elpusztítani, legyilkolni?


Krisztus szelíd fegyerei

Krisztus feltámadásának nyolcadát követő péntek ünnepe, Festum de Armis Christi hívja föl rá figyelmünket, hogy Jézusnak is voltak fegyverei az emberiséget az ősbűntől és annak következményeitől megváltó művének megvalósításában. Lényegük, hogy éppen fordított jelentésűek, mint a harcokban használt emberi fegyverek. Krisztus fegyverei nem mások bántalmazására szolgáltak, hanem ellenkezőleg, mások bántó szándékainak és bántalmazásának magára vállalását jelentették a sátán, a bűn, a halál és ami velejár, a végesség, diszharmónia, rosszhoz vonzódás, gyűlölködés elleni küzdelemben, édeni kitaszítottságunkból való megváltásunk érdekében.

Krisztus fegyverei azok az eszközök, amelyek passiójának kellékei voltak: főként a keresztfa, de a szögek, töviskorona, lándzsa, ecetes szivacs rúdon és egyebek. Nemcsak tárgyak, hanem személyek, mint az életére törő izraelita főpapok, az ítéletet hozó Pilátus, az áruló Júdás, a köpködő pribékek, de még Szent Péter is a háromszori tagadásával. Fegyverei vérző szent sebei is.

A Jézus szenvedéstörténetében szereplő eszközök azután a feltámadt és megdicsőült Krisztus győzelmi és hatalmi jelvényei lettek a hatalom krisztusi minőségének demonstrálásaként.


Az Úrjézus töviskoronája legyen ezen ajtónak a zárja

Bölcsen fogalmazott egy bükkszéki (Heves m.) palóc asszony: „mer fűzfavesszőkvel verték meg valamikor az Isten testyit, má pegy[ig] (…) mindaz, amivel az Istent bántották, ez emmi orvosságaónk.”

S valóban, ha egy másik kínzóeszköz, a töviskorona hagyomány szerinti növényéről, az úgynevezett „Krisztustövisk”-ről letört tövissel piszkálták meg a fájós fogat, a borsosberényiek (Nógrád m.) szerint a fogfájás elmúlt. A nagyrészt palóc eredetű zagyvarékasiak (Szolnok m.) évi házszenteléskor mondott ház- és gazdaságóvó imádságában Krisztus töviskoszorúja a biztonságot garantálja: "Őrizzen meg a Jóisten miden szerencsétlenségtől. Négy evangélista álljon a [ház] négy sarkára, hogy a gonosz sátán meg ne kísérthesse. Az Úrjézus töviskoronája legyen ezen ajtónak a zárja." E befejező kívánság jellemzően világítja meg a hagyományos paraszti vallásosság világképi kereteit. A védelmet nyújtó igazi létező az, ami isteni. Ezért Krisztus töviskoronája, szakralitásánál fogva jobban oltalmaz, mint bármilyen emberi technikai produktum. Paraszti olvasatban az élet sikere az istenihez való közelség függvénye. E szemléletnek felelt meg az a Lőrinciből (Heves, v. Nógrád m.) gyűjtött ház-óvó imádság is, amelynek részlete így hangzik:

„Az Úr Jézus drága szent keresztje
legyen e háznak teteje, fedele
Három vasszege ajtaja, kilincse,
Hogy a sátán meg ne kísérthesse.”

Mert Jézus minden kínzóeszköze, orvosság és biztonság az emberek számára. Égi tanítása és megváltása visszaadta isteni képmásságunkat, halálunk ellenére is halhatatlanságunkat – ha tanítványaivá leszünk. Hogy saját életünk, saját történetünk halhatatlan hőseivé váljunk.