Eljött az ideje, hogy beszéljünk a nőkről! Senki ne számítson pajzán történetkékre, bár, ha jobban meggondolom, a körmendi múzeum adattárában találhatnánk ilyesmit is. Na, majd máskor!

Viszont az a tétel, hogy „minden nagy férfiú mögött egy erős asszony áll”, esetünkben is beigazolódik. Strattmann Eleonóra kezéért több méltóság állt sorba, még II. Rákóczi Ferenc is: ő azonban a győztes hadvezér Batthyánynak nyújtotta kezét.

Batthyány II. Ádám 41 esztendei földi lét után távozott az élők sorából. A kor szépsége, a 10 esztendővel fiatalabb „die schöne Lori” - ahogy a bécsi udvarban nevezték - két fiával maradt özvegyen. Férje halála után sem vonult ki a közéletből. Áthelyezte városunkba a Batthyányak eddig Németújváron működött birtokközpontját, ezzel hozzájárulva a Rába-parti város fejlődéséhez. Gondos anyaként felnevelte a kor két nagy egyéniségét, az utolsó nemzeti nádor Lajos Ernőt, a kastély megteremtőjét, és öccsét, a császári hadak parancsnokát, Károlyt.

Amikor III. Károly elhódította a töröktől a Hódoltság területét, hazánk betagozása a birodalomba - maradék önállóságának megszüntetésével - a küszöbön állt. A „szép Lori” bejáratos volt a császárhoz. Amikor aztán közeli barátjától, Savoyai Jenőtől tudomást szerzett a magyar alkotmányosságot fenyegető tervekről, a maga módján ellenállásba kezdett.

A bécsi Burg folyosóin feltűnt a gyászruhában járó asszony. Persze az effajta tüntetés híre eljutott az uralkodóhoz is. Meg is kérdezte Strattmann Eleonórától, mire vélje a dolgot. A válasz egyértelmű volt: „Gyászolunk, Felség!” „De hát, ki halt meg?” „A magyar alkotmányosság, Felség!”

Hogy aztán ez mennyiben befolyásolta III. Károlyt döntéseiben, nem lehet tudni, de tény, hogy a magyar ügyek intézését elválasztotta a birodalom tartományaitól a kancellária - a helytartótanács létrehozásával. Ennek elnöke éppen Eleonóra asszony fia, Batthyány Lajos Ernő lett.