Az első győri ősbemutatón, 1979-ben - amikor felgördült a függöny - a Földanya szerepében Bombicz Barbarát, a Nap szerepében pedig Kiss Jánost pillantottuk meg. A bemutató előtt a tervező, Gombár Judit elkezdte kialakítani a színpadképként is beillő, hatalmas jelmez szoknyát.

Az előadásban tizennégy táncos bújt elő a narancs és föld színekkel festett, viasszal mintázott, batikolt szoknya alól. „Minden szereplő a Föd méhében pihent… a felkelő Nap megtermékenyítve a Földet, világra segítette az embereket. Így indult a darab és első lépéseink - A Nap szerettei előadásban. Hihetetlen energiák szabadultak fel”- emlékezett a Földanyát alakító táncosnő, a Táncba zárt lélek című kötetében, 2004-ben.


A Film Színház Muzsika a látványt és jelmezt ábrázoló képe, valamint az előadást dicsérő sorai a kutatás során napvilágot láttak, ahogy Bánkuti András, Pass András és az alapítók - Gombár Judit és Markó Iván - emlékezései, interjúi is feldolgozásra kerültek. Sokszor beszélgettem az alkotókkal, elutaztam Győrbe, megtekintettem a jelmeztárat, majd Budapesten tovább kutattam a Táncarchívum fotói, dokumentumai között. Már szinte mindent tudtam a nyitó előadásról, sőt emlékezetemben is élt és él is a mai napig, de a sokat méltatott Földanya szoknya hol létéről senki nem tudott...

Az igazság pillanata a meghatározó látványkép és jelmez tekintetében akkor jött el, mikor az együttes alapításának 40. évfordulójára készültünk: tárlattal, könyvvel és emlék műsorral. Kiss János balett igazgató és Tordai Hajnal tervező az egyik titkos raktár mélyén megtalálta a legendás díszlet-jelmezt, mely a 2019 novemberében, a Győri Nemzeti Színházban rendezett jubileumi tárlat középpontja lett. Ezúttal a Földanya szoknya alól nem a táncosok léptek a fényre, hanem előtte emlékeztünk az alapítókra, a legendás előadásokra, művészek, sajtósok, múzeumi szakemberek, fotósok, kritikusok együtt, egymást követve.


A kutatás és értékmentés eredményeképpen a szín és formavilágot meghatározó, Gombár Judit által megtervezett és létrehozott szoknya bepillantást enged a jövő nézőinek is egy előadás születésébe, különleges látványvilágába és alkotó folyamatába is. Ahogy a tervező fogalmazott munkájáról: „megtaláltam a mindenség parányi szögletét, a táncszínpadot, ahol otthon vagyok, szabadnak érezhetem magam”. Én pedig megtaláltam azt az értéket, azt a jelmezt, melyről annyit és annyiszor olvastam, amely után annyit kutattam, és amelyről a legtöbbet meséltek nekem!