Ha a művész életrajzának végéről tekintünk Nemes Lampérth fiatalkori önarcképére, s a pszichiátriai intézet majdani ápoltjának már itt tetten érhető jeleit keressük a torzított, a saját arcát öngyűlölettel rongáló vonásokon, a kompozíció szkizofrén aszimmetriáiban, a fej baloldalán, a fül helyéről induló, feketével erősen kontúrozott zöldes színfolt kibillentő egyensúlyában, akkor a festménynek megfeleltetett pszichológia képére lelhetünk.