Ma már kevesen tudnák megmondani, mi célt szolgálhattak a fenti képeken látható tárgyak, pedig régen minden valamirevaló csizmadia rendelkezett velük: többrészes csizmasámfák elemei.

Ezeket a példányokat Vincze János (1930-2017.) tömörkényi cipészmester hagyatékának részeként gyűjtötte fel az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark és a szegedi Móra Ferenc Múzeum. Bár már évtizedek óta alig-alig használhatta őket, az idős mester mégis megőrizte többelemű fa csizmasámfáit, köztük a ráncolt csizma készítésére való darabokat is.

Az ilyen többrészes sámfák elemei a pontos szárbőség beállítását tették lehetővé. Így a kész csizma a megrendelő lábszárméretéhez igazodhatott, nem volt se túl szűk, se túl bő.

A tömörkényi műhelyben használtakhoz hasonló ráncolt sámfákkal a csizmadiák a harmonikára emlékeztetően megtörő úgynevezett harmonikaráncot vagy más néven muzsikaráncot alakították ki. Az efféle csizmákat harmonikaszárúként is emlegették, a ráncolás funkciója a csinos küllem biztosítása mellett az volt, hogy így a csizma szára a láb alakja szerint hajlott viselésnél.

A szárnak a ráncolt torokrész feletti szakaszát ilyen csizmák esetén általában bélelték.

A tömörkényi cipészműhely tárgyi hagyatékát, benne számos más hasonlóan izgalmas emlékkel az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark Szabadtéri Néprajzi Gyűjteménye tervezi bemutatni.