Az Alföld számos romos pusztatemplomának talán legimpozánsabbika volt egykor a szeri monostortemplom maradványa. A romban azonban a 19. század elején útonállók vertek tanyát, és kiűzésük után lerombolták a templom még álló tornyát. A területet a későbbiekben mind a környékbeli lakosság, mind a területen birtokos Pallavicini-család gazdatisztjei építési anyagbeszerző-helyként, tégla- és kőbányaként használták.

A helyzeten az 1882-es, 1907-es és az 1917-es ásatások sem javítottak, bár az egyedüliként megmaradt felmenő falszakasz nyílását aláboltozták, hogy megakadályozzák végleges összeomlását. A rom végül a második világháború után teljesen elpusztult. Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark mai látogatói így csak az 1970-es évek óta folyó korszerű ásatások eredményei nyomán felépült romkerttel találkozhatnak, a valamikori látványos falakból mára nem maradt semmi.


A középkori romok egykori látványát ugyanakkor számos fotó, rajz és festmény is megőrizte, ezek sorában igazi ritkaságnak számít az alábbi néhány, a szentesi levéltárban fellelt légifotó.

A pusztaszeri Árpád-emlékműnél az évenkénti őszi ünnepségeket, Árpád-ünnepeket megrendező Pusztaszeri Árpád Egyesület 1936-ban egy emlékiratban összegezte terveit a szeri emlékhely fejlesztésének jövőjéről. Az emlékiratot Pallavicini Alfonz Károly őrgróf és a Pusztaszeri Árpád Egyesület nevében Bárdoss Béla szignózták Dr. Simkó Elemér és Dr. Nagy Károly tanúskodása mellett, 1936. április 24-én. A három felvétel ehhez a dokumentumhoz készült.

A légifotókat tartalmazó lapok aljára vörös tintával kézzel írt megjegyzés szerint „A felvétel a katonai hatóság engedélyével történt. 1935. Szent György havában. Bárdoss Béla”. Az első fotó madártávlatból ábrázolja a teljes korabeli Árpád-ligetet, míg a két közelebbi felvétel közül az egyik körülbelül 400 méter, a másik 100 méter távolságból készült a milleniumkor emelt Árpád-emlékműről, délnyugati, illetve északnyugati irányból.

Mindhárom felvételen látható a monostortemplom falmaradványa, ám jellegzetes sziluettje jól érzékelhetően csak az északnyugat felől készült képen vehető ki.

Nincs adatunk arra nézve, honnét szállhattak fel a légifotók elkészítéséhez. Mivel a szentesi repülőtér ekkor még nem készült el, csak 1937-ben vették használatba, így legvalószínűbb, hogy a szegedi repülőtérről indultak. Csak sajnálni lehet, hogy a visszavonhatatlanul odaveszett műemlékről nem maradtak fenn más, jobb minőségű, repülőről készült képek, ugyanakkor az északnyugati kép a fal térbeli tömegét jól érzékelteti.