Ha a látogató eljut a körmendi múzeumba, az állandó kiállításunk harmadik termébe ott egy koporsós és egy késkészítő mester dolgai mellett egy marék cseréppipát is láthat, szép terrakotta színűt, meg feketét is. Önmagában ez persze még nem volna ok az izgalomra...  A derék körmendi pipakészítők (Schwartz-ok, Hirs-ek, Binderek/Pintérek,) sok műve került elő házak alapozásakor. Az ott dolgozó munkások, szerencsére, nem elszórták a fura cserepeket, hanem leadták a múzeumnak. Itt a szakemberek kissé meghökkentek! Részben azért, mert addig, néhány halovány nyomon kívül nem tudtak arról, hogy itt bárki is pipát gyártott volna, részben pedig… na, a történetünk itt kezdődik...

Az időtájt világmárkának számított a selmeci pipa. Használták szinte egész Európában, de Amerikába és Ázsiába is jutott a jeles darabokból. Hogy jelesek voltak, ezt tessék szó szerint érteni. Meg voltak jelölve, a még lágy agyagba nyomott bélyegzőkkel!

Hogyan, hogyan sem, ezekből a bélyegzőkből kerül egypár a városunkba is! Így aztán jóllehet, Körmend környékén bányászott agyagból, de selmeci cégek jelölésével készültek pipák.

Hogy mi volt ebben az üzlet? Egyszerű! A jó nevű (és minőségű) selmeci pipa ára nagyjából a duplája volt egy „no name” pipának. Ettől kezdve tiszta a képlet. Derék pipakészítőink bizony nem csupán készítették nagy szorgalommal az akkor népszerű cseréppipákat, hanem, bizony hamisították is őket. Szóval a márkahamisítás története nem azzal kezdődött, hogy valahol a nagyon távoli keleten szorgos emberkék sportcipőket kezdtek gyártani - az eredeti márkatulajdonos engedélye nélkül - mondjuk az ógörög győzelem istennő nevével.

Ha a Tisztelt Látogató eljut Körmendre, ne hagyja ki ezeket a szépségeket sem!

Találkozzunk! Mondhatni: „Vár a vár!”