1905 őszén, 40 évi szolgálat után nyugállományba vonult Szabolcs vármegye főorvosa, Jósa András. Búcsúztatása a vármegye őszi rendes közgyűlésén történt 1905. október 10-én. Ott nyújtották át neki a vármegye közönségének gyűjtéséből vett díszes emléktárgyat, egy ezüst kazettát, oldalain metszett üveglapokkal, fedelén a vármegye címerével, a fedlap belső oldalán az ajándékozás tényét megörökítő táblácskával.

A közgyűlés azután a megyegyűlés jegyzőkönyvében örökítette meg múzeumalapítónk érdemeit, melynek egy passzusát idézzük: „De az ő működése itt nem állott meg, szabad óráiban nem a pihenés iránti törekvés, de ismét egy nagy fontosságú ügy előbbre vitele ösztönözte munkára fáradhatatlan lelkét. Ez a régészet. A szorgalmas méh nem gyűjti nagyobb tevékenységgel a mezők virágairól a hímport, mint gyűjti ő mindazt, ami Szabolcsvármegye, s a nagy világ ős foglalkozásának, ős történetének megismeréséhez szükségesek, s e gyűjteményt oly színvonalra emelte, hogy ez az ország régészeti gyűjteményei között szakemberek véleménye szerint, az országos múzeum régészeti osztálya után, első helyen áll. Itt is ugyanaz a jellemvonása, mint a közegészségügy terén való működése közben: az önzetlenség. Viszonyaihoz mérten nagy anyagi áldozatokat hozott e célra sajátjából, drága idejének igen tekintélyes részét, a magánorvosi gyakorlatából eredő hasznát mintegy ellökve magától, e kiválóan nagyfontosságú cél érdekében használja fel. S mindez kiért? Az ő szeretett Szabolcsvármegyéjéért. Meghajtja tehát Szabolcsvármegye közönsége e napon az elösmerés zászlóját Jósa András vármegyei főorvos személye előtt...”.

Bene János