A habán kerámia sajátos népi változata az úgynevezett erdélyi kék sgraffitós kerámia. Az erdélyi kerámiától formában és díszítésben eltérő típust nagyrészt kis formájú bokályok és tálak alkotják. Legfőbb jellegzetessége a kék szín és a bekarcolt díszítés mellett az, hogy szinte mindegyik darab évszámos. Ezt a technikát először 1743-ban említik, zömmel azonban a XVIII. század második felében és a XIX. század elején készültek. A kerámiák úgynevezett „fehéredényes” technikával készültek: a megszáradt edényt először fehér ónmázba mártották és kiégették, majd kékkel színezett ónoxidos ólommázba mártották.
A kék mázat aztán a kívánt mintának megfelelően egy hegyes tű segítségével lekaparták a fehér ónmázig, majd újra kiégették az edényt. Ezek a minták mindig keményebb rajzúak, mint a kék habán edényeké, azonban feltűnő hasonlóság mutatkozik a két típus között. Hasonló motívumok is felfedezhetők rajtuk, mint például a statikus reneszánsz virágdíszek, a tulipánok ötszirmú változata, vagy az ananászmotívum.
A sgrafittós edények mintái két csoportra oszthatók: az egyik csoportot a stilizált virágminták, a másikat madármotívumok alkotják. A virágornamentika főleg a korai – XVIII. századi – darabokat jellemzi.
A Jósa András Múzeum néprajzi gyűjteménye több kék sgrafittós edényt őriz. Ezek mindegyike datált; az 1782 és 1805 közötti időszakból származnak. Díszítésük ananász-, tulipán- és madármotívumokból áll. Az itt bemutatott bokály falát vízszintesen három részre tagolt felületen öt- és háromszirmú tulipánok, négyszirmú virágok ékesítik. Az ötszirmú tulipánfejek között kétfelé választva az 1782-es évszám olvasható össze.
Szabó Sarolta
Erdélyi bokály
Gyűjtés helye, éve: Nyíregyháza, 1919
Készítés helye, ideje: Erdély, 1782
Gyűjtemény: Jósa András Múzeum néprajzi gyűjteménye, ltsz. 55.897.3.
Méret: 19,8 x 8,1 x 7 cm