Szlovákia területén a korund (esetenként annak zafír változata is) főleg a Vihorlát-hegyvidék Remetevasgyár – Kapka nevezetű lelőhelyéről ismert, de szórványosan megtalálható Hodrushámor, Dobronya, Szklenófürdő, Végleshutakálnok, Jecenye, Pinc és Vehéc környékén is. Szlovákiában az Ajnácskő környékéről származó zafírról, mint a korund változatáról, először Dr. Szádeczky Gyula ásványkutató és geológus számolt be 1899-ben.

Az ásványt az ismert paleontológiai lelőhelyen, az Ajnácskő melletti Csontos-árokban találták meg bazaltba ágyazva. A szakember a kolozsvári egyetem kőzettani gyűjteményében őrzött minta alapján írta le a zafírt, melyet Dr. Pávai Vajna Elek bocsájtott rendelkezésére. Később a miskolci Hermann Ottó Múzeum ásványgyűjteményében került elő egy zafírminta a Gortváról származó bazalt xenolitban. 100 évvel később, a Csontos-árok paleontológiai kutatása során, ismét felbukkant a zafír, noha csak üledékben lerakódott mállott állapotban. A leletet Uher Pavel, a pozsonyi Koménius Egyetem Ásvány- és Kőzattani Tanszékének ásványkutató professzora és csoportja publikálta 1999-ben.

2015 végén, több éves keresés után talált rá Oravec László környékbeli lakos a bazaltban megbúvó első zafírmintákra Gömöralmágy község határában, egy Ajnácskőtől nem messze fekvő kőbányában. Kitartásának és a továbbiakban előkerült példányoknak köszönhetően a szlovák zafírok számos állami intézmény és magánmúzeum hazai és külföldi gyűjteményébe kerültek be. 2019 májusáig mintegy 80 darab bazaltba ágyazott zafírt találtak Ajnácskő környékén.

Ajnácskő az említett drágakő legjelentősebb kártáp-vidéki lelőhelye. A Szalánc-hegységbeli dubniki opálon kívül a zafír Szlovákia egyedüli ismert drágaköve. Jelentőségéről nem csupán a szakemberek, múzeumok és gyűjtők érdeklődése tanúskodik, hanem a tudományos és ismeretterjesztő tanulmányok, valamint az újságokban és folyóiratokban megjelent cikkek egész sora is.