Hogyan érvényesül a muzeológiában az a mondás, hogy „a látszat néha csal”? A torzítással, a megtévesztéssel, a múzeumszerűséggel, a műtárgyszerűséggel és a hitelesség kérdésével foglalkozik a MúzeumCafé most megjelent, 67. lapszáma.

Szőcs Miriam nemzetközi körképe példákat mutat olyan intézményekre, ahol ma is kiállított műtárgyak az egykor nagyra becsült, majd mellőzésre ítélt gipszmásolatok. Kovács Dániel a berlini királyi palota újraépítésére vonatkozó vitákat, szakmai felvetéseket tekinti át, György Péter a sosem volt budapesti „zsidó negyedről” értekezik. Kuti Klára a Nemzeti Múzeum Anna-kiállítása kapcsán osztja meg tapasztalatait a fikció szerepélről egy történeti kiállításban, Sári Zsolt a néprajzi gyűjteményekből kinőtt vagy kinőni vágyó kismúzeumok problémáját elemzi.

Berényi Marianna a múzeumi műtárgymásolatok használatát, Basics Beatrix a gyűjteménykiegészítésre rendelt festménymásolatok hasznosságát mutatja be. Keszeg Anna írásában azt tekinti át, hogyan vették birtokba a múzeumokat a francia és olasz divatcégek, míg Gréczi Emőke három labdarugó stadiont bejárva megnézte, mennyiben különbözik egy stadiontúra egy múzeumi tárlatvezetéstől. A lapszám Múzeumőre Vígh Annamária, aki minisztériumi osztályvezetői tapasztalatát – Karácsony Ágnessel beszélgetve – osztja meg a múzeummá válás szabályairól, hazai és nemzetközi trendjeiről.

A Kutatás rovatban Fejős Zoltán a ki- és bevándorlástörténeti múzeumokról vázol fel egy körképet, Szabó Veronika a vásárhelyi festő, Endre Béla pályaképét tekinti át. Zuh Deodáth a bécsi MAK Otto Wagner kiállításának tanulságaira és magyar vonatkozásaira hívja fel a figyelmet a lap Kiállítás rovatában. A Módszertan rovatban Sz. Fejes Ildikó és Kómár Éva a MúzeumCafé egy korábbi lapszámában megjelent, a felhő alapú archiválásról szóló beszélgetésre reagál, az aggregátorok védelmében.

A Szemle ezúttal a …NYITOTT MÚZEUM… című kötetet mutatja be, Herczog Noémi olvasatában. A Híreket Magyar Katalin, a Kalendáriumot Basics Beatrix állította össze.

A portréfotó Szilágyi Lenkének köszönhető, az „olyan, mintha” gyűrött borító és a formabontó, színátmenetes lapterv Pintér József munkája.

(Reprodukciók: Szesztay Csanád)