Dr. Korsós Zoltán, a Magyar Természettudományi Múzeum főigazgatója – még e tisztség betöltése előtt – három évig az okinavai egyetem meghívására vendégprofesszorként Japán déli szigetein, a Riukiu-szigetvilágban tanulmányozta a talajlakó ízeltlábúakat. Egyik útján az Okinavától messze keletre, a Csendes-óceánban fekvő Daito-szigetek déli tagján (Minami-Daito) járt, ahol a korallmészkőben kialakult egyik barlangban különleges apró, fehér rákocskákra lett figyelmes.

Ebben a Hosino-do elnevezésű barlangban, a helyi vezető, Higasi-szan szerint még sosem járt zoológus, így megalapozottnak tűnt a gyanú, hogy eddig sosem látott, tudományra új állatfajt sikerült felfedezni. Így is lett: mivel Korsós doktor nem szakértője ennek az állatcsoportnak, a begyűjtött négy példányt (egy hímet és három nőstényt) odaadta az akkor épp a Riukiu Egyetemen dolgozó amerikai kollégának, Kristine White-nak, aki össze is állította a részletes publikációt.

A Zootaxa című, jelentős nemzetközi állatrendszertani folyóiratban 2013-ban jelent meg a cikk, amelyben az amerikai, ausztrál és japán szerzők az új rákfajt első begyűjtője tiszteletére Minamitalitrus zoltani-nak nevezték el. A fogott példányok közül a hím lett az ún. holotípus, vagyis az a különleges egyed, amelyet minden új állatfaj leírásánál kijelölnek, hogy vonatkoztatási alap legyen a faj összes tulajdonságára nézve. A másik három példány lett az ún. paratípus, amelyek szintén hordozzák az új faj tulajdonságait, de nőstények lévén kevesebb részletre kiterjedően.