Az édesvízi halak a legszélesebb körben áttelepített élőlények közé tartoznak szerte a földön. Ennek okait az élelmezés, az akvarisztika, a horgászat és a közegészségügy terén kell keresnünk. Emiatt idegenhonos halfajok szinte már minden édesvízi közösségben megtalálhatóak. Februárban a soron következő hazai özönfaj, amelynek gyűjteményi példánya „A hónap műtárgya”: az amurgéb.

Magyarország halfaunájában nagy százalékban szerepelnek stabilan jelenlévő idegenhonos fajok (28 faj, azaz 32,5 százalék). 2016-ig összesen 60 idegenhonos halfaj és hibrid egy-egy egyedének előfordulását publikálták már, de ebbe a meg nem honosodott fajok is beletartoznak. Az első ilyen fajt, a tarka gébet (Proterorhinus semilunaris), 1872-ben jelezték magyar vizekből. Az idegenhonos kifejezés azt jelenti, hogy a természetes előfordulási területén kívüli területre betelepített vagy behurcolt állatfajról van szó – inváziósnak akkor nevezhető egy faj, ha betelepítése vagy behurcolása, illetve terjedése veszélyt jelent vagy káros hatást gyakorol a biológiai sokféleségre és a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatásokra.

(A fogalommagyarázatok forrása: AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1143/2014/EU RENDELETE (2014. október 22.) az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről.)

Az amurgéb (Perccottus glenii) az egyik legnagyobb elterjedésű inváziós halfaj Eurázsiában. Messziről érkezett: a távol-keleti Amur folyó középső és alsó szakasza, és ezek vízgyűjtője az eredeti hazája. A hosszú utat azonban segítség nélkül nem tudta volna megtenni. A magas hegyvidékeken, széles sivatagokon és egyéb, úszásra alkalmatlan vidékeken a saját elhatározásán kívül segítette át a hathatós emberi közreműködés. Ezt követően már ő maga is amerre tudott, terjedt tovább.

Elsőként, 1912-ben, I. L. Zalivszkij orosz természettudós hozott magával négy amurgébet Szentpétervár közeli otthonába. Akváriumban tartotta új halait, de később, 1916-ban egy tóba engedte őket. Aztán 1948-ban egy tudományos expedíció résztvevői Moszkvába is vittek egyedeket, amelyeket korábban az Amur vidékén gyűjtöttek. Egy szó mint száz, az amurgébet hozták-vitték, halastavakba telepítették, akváriumban nevelték. Mára összesen 13 olyan helyet tartanak számon, ami fő kiindulási pont lehetett a terjedésében – ahonnan kijuthatott a természetes vizekbe, és 2010-re további 15 országot meghódíthatott.

Magyarországon 1997-ben, a Tisza-tóban találták meg elsőként az amurgébet – a 34. idegenhonos halfajként a hazai listán. Ez a hivatalos dátum, azonban a hal valószínűsíthetően már évekkel korábban birtokba vette a tavat, ugyanis fiatal és felnőtt egyedek is voltak az akkor már ott élő amurgébek közt. 2003-ban már a Tisza teljes szakaszán előfordult; 2008-ban a Kis-Balatonban, majd 2013-ra a Nyugati-övcsatorna vízrendszerében is jelen volt.


A CIKK TOVÁBB FOLYTATÓDIK!