Eseménynaptár
2018. szeptember
27
28
29
30
31
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
2018.07.18. - 2018.10.31.
Szeged
2018.07.14. - 2019.01.11.
Szeged
2018.07.13. - 2018.09.02.
Budapest
2018.07.07. - 2018.11.04.
Budapest
2018.07.07. - 2018.10.14.
Budapest
2018.07.06. - 2018.09.23.
Budapest
2018.07.06. - 2018.09.01.
Baja - Szentistván
2018.07.04. - 2018.09.30.
Budapest
2018.07.04. - 2018.09.20.
Budapest
2018.07.03. - 2018.12.31.
Veszprém
2018.03.01. - 2018.08.31.
Budapest
2012.03.01. - 2012.03.31.
Vác
2012.02.01. - 2012.02.29.
Miskolc
2012.01.22. - 1970.01.01.
Budapest
2011.10.04. - 1970.01.01.
Nagykáta
2011.10.01. - 1970.01.01.
Nagykáta
2011.10.01. - 1970.01.01.
Nagykáta
2011.09.30. - 1970.01.01.
Nagykáta
2011.09.30. - 1970.01.01.
Nagykáta
2011.07.04. - 2011.07.08.
Budapest
2018.03.03.
Magyar Természettudományi Múzeum
állattan, biológia, hír
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Az édesvízi halak a legszélesebb körben áttelepített élőlények közé tartoznak szerte a földön. Ennek okait az élelmezés, az akvarisztika, a horgászat és a közegészségügy terén kell keresnünk. Emiatt idegenhonos halfajok szinte már minden édesvízi közösségben megtalálhatóak. Februárban a soron következő hazai özönfaj, amelynek gyűjteményi példánya „A hónap műtárgya”: az amurgéb.
Amurgébek akváriumi környezetben
Magyarország halfaunájában nagy százalékban szerepelnek stabilan jelenlévő idegenhonos fajok (28 faj, azaz 32,5 százalék). 2016-ig összesen 60 idegenhonos halfaj és hibrid egy-egy egyedének előfordulását publikálták már, de ebbe a meg nem honosodott fajok is beletartoznak. Az első ilyen fajt, a tarka gébet (Proterorhinus semilunaris), 1872-ben jelezték magyar vizekből. Az idegenhonos kifejezés azt jelenti, hogy a természetes előfordulási területén kívüli területre betelepített vagy behurcolt állatfajról van szó – inváziósnak akkor nevezhető egy faj, ha betelepítése vagy behurcolása, illetve terjedése veszélyt jelent vagy káros hatást gyakorol a biológiai sokféleségre és a kapcsolódó ökoszisztéma-szolgáltatásokra.

(A fogalommagyarázatok forrása: AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 1143/2014/EU RENDELETE (2014. október 22.) az idegenhonos inváziós fajok betelepítésének vagy behurcolásának és terjedésének megelőzéséről és kezeléséről.)

Az amurgéb (Perccottus glenii) az egyik legnagyobb elterjedésű inváziós halfaj Eurázsiában. Messziről érkezett: a távol-keleti Amur folyó középső és alsó szakasza, és ezek vízgyűjtője az eredeti hazája. A hosszú utat azonban segítség nélkül nem tudta volna megtenni. A magas hegyvidékeken, széles sivatagokon és egyéb, úszásra alkalmatlan vidékeken a saját elhatározásán kívül segítette át a hathatós emberi közreműködés. Ezt követően már ő maga is amerre tudott, terjedt tovább.

Elsőként, 1912-ben, I. L. Zalivszkij orosz természettudós hozott magával négy amurgébet Szentpétervár közeli otthonába. Akváriumban tartotta új halait, de később, 1916-ban egy tóba engedte őket. Aztán 1948-ban egy tudományos expedíció résztvevői Moszkvába is vittek egyedeket, amelyeket korábban az Amur vidékén gyűjtöttek. Egy szó mint száz, az amurgébet hozták-vitték, halastavakba telepítették, akváriumban nevelték. Mára összesen 13 olyan helyet tartanak számon, ami fő kiindulási pont lehetett a terjedésében – ahonnan kijuthatott a természetes vizekbe, és 2010-re további 15 országot meghódíthatott.

Magyarországon 1997-ben, a Tisza-tóban találták meg elsőként az amurgébet – a 34. idegenhonos halfajként a hazai listán. Ez a hivatalos dátum, azonban a hal valószínűsíthetően már évekkel korábban birtokba vette a tavat, ugyanis fiatal és felnőtt egyedek is voltak az akkor már ott élő amurgébek közt. 2003-ban már a Tisza teljes szakaszán előfordult; 2008-ban a Kis-Balatonban, majd 2013-ra a Nyugati-övcsatorna vízrendszerében is jelen volt.


A CIKK TOVÁBB FOLYTATÓDIK!
Szőke Viktória (MTM Kétéltű- és Hüllőgyűjtemény)