Eseménynaptár
2017. november
30
31
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
1
2
3
2017.11.24. - 2017.11.24.
Miskolc
2017.11.19. - 2017.12.17.
Szombathely
2017.11.18. - 2017.12.22.
Debrecen
2017.11.17. - 2018.02.18.
Budapest
2017.11.16. - 2017.12.03.
Győr
2017.11.14. - 2017.12.31.
Budapest
2017.11.11. - 2017.12.11.
Kecskemét
2017.11.09. - 2017.12.31.
Budapest
2017.11.08. - 2017.12.10.
Budapest
2017.11.08. - 2018.01.07.
Budapest
2017.11.01. - 2018.03.31.
Mosonmagyaróvár
2017.10.27. - 2017.12.21.
Ebes
2017.10.22. - 2017.12.31.
Debrecen
2017.10.11. - 2017.12.31.
Komló
2017.09.29. - 2017.12.21.
Kismaros
2017.04.28. - 2017.11.25.
Budapest
2012.03.01. - 2012.03.31.
Vác
2012.02.01. - 2012.02.29.
Miskolc
2012.01.22. - 1970.01.01.
Budapest
2017.05.17.
Magyar Nemzeti Múzeum
hír, Múzeumok Majálisa, néprajz, rendezvény
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Ha feltesszük a kérdést, mi az, ami minden más kulturális intézménytől megkülönbözteti a múzeumokat, vitán felül áll a válasz: műtárgyakat őriznek és mutatnak be. A 22. Múzeumok Majálisán több mint 40 múzeum fogott össze, hogy 2017-ben ne csak a Múzeumkertet, hanem a Magyar Nemzeti Múzeum belső tereit is behálózhassák az ország különböző településeiről érkező intézmények. Az 50 tárgy együttese, párbeszéde látványosan tárja fel, hányféleképp jelenhet meg a múzeumok gyűjteményében a kert, legyen szó művészetről, gazdálkodásról, utazásról, szórakozásról, tudományról vagy épp a mindennapokról.

A témaválasztás apropója a Múzeumkert rekonstrukciója, annál is inkább, mert a múzeumok munkája sosem volt független a természeti környezettől. A természettudományos kutatásokon, gyűjtéseken, tematikus programokon túl számos múzeum élen jár a természeti örökség megismertetésében, védelmében, illetve a környezettudatos szemlélet elmélyítésében. Gyűjteményeikben műtárgyak sokasága beszél arról a változatos viszonyról, amely az embert és környezetét összekapcsolja.

7 tárgy az 50-ből
Csemegés készlet (talpas tál kistányérokkal)
Kőedény, Tata, Fischer Károly-féle gyár, 1860-1870 k.
Kuny Domokos Múzeum, Tata

A kertábrázolások körében talán nem is gondolunk arra a kertre, amely bár gazdasági tevékenységként is fontos, egyben jelentős irodalmi, művészeti nyersanyag: a szőlőskertről van szó. A szőlőindákkal díszített gyümölcsöstál és a hozzá tartozó tányérok a tatai Fischer-gyárban készültek. A kőedénygyár az első világháborúig állt fenn, tevékenységük széles körű volt: díszedényeket, asztali készleteket és egyszerű házikerámiát gyártottak. Az itt látható tárgy története kalandos. A készlet a Mogyoróssy-család tulajdonában volt, akiknek patikájuk volt Tatán, és akik a második világháború után hagyták el az országot. A tálat és a tányérokat, méghozzá két hibátlan széria (összesen 12 darab) kistányért Ausztráliából hozta haza magával hiánytalanul 2014-ben Mogyoróssy Margit.

Sündisznó – Csekovszky Árpád, 1955
Mázas kerámia
Csekovszky-gyűjtemény Kiállítóháza, Budapest

Amikor Csekovszky Árpád megmintázta a kertek kedvelt lakóját még főiskolás volt, Borsos Miklós tanítványa. Később a magyar kerámiaművészet egyik meghatározó keramikusa lett, Munkácsy-díjas, érdemes művész. Több generációt oktatott az Iparművészeti Főiskolán. 1955-ben több állatot is készített diplomamunkájához, melyek közül a süni lett a legkisebb. Diplomamunkaként akkoriban nem volt szokás szobrokat készíteni a főiskolán, így a művész Borsos Miklós tanácsára nem is mutatta be a munkákat – csak a legutolsó pillanatban, a tanárok nagy meglepetésére.

Szabó Zoltán: A tardi helyzet
Tájházak – Tard

Szabó Zoltán: A tardi helyzet című szociográfiája 1936-ban jelent meg. A díszkiadás a tardi asszonyok növényi motívumokat is felhasználó hímzését dicséri. A tardi társadalmat és gazdálkodást bemutató könyv hatalmas vitákat váltott ki saját korában, sőt az írás Tardon sem maradt visszhang nélkül: a helyi csendőrök nyomoztak, Rózsa József tanítót, amiért segített az anyaggyűjtésben, üldözni kezdték, a fizetését is visszatartották. „A kövesdiek a kertben sem hajlandók zöldséget termelni, üres belsőségeiken nincsenek konyhakertek. Gyümölcsfát nem ültetnek. Fásult és elfáradt világ ez, már nem is igyekvő és nem is törekvő, belenyugodott a szegénységébe” – írta Szabó a Cifra nyomorúság című munkájában arról, mi mindenről árulkodnak a kertek.

Érem a „Gyógynövényügy szolgálatáért”
Osváth Mária (1977), bronz öntvény, 83 mm.
MNM Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Adattár, Budapest

Az Orvostörténeti Múzeum Numizmatikai Gyűjteményéből származó érmet Osváth Mária készítette. Az érem előlapján látható felirat, valamint a csipkebogyó szár és levél a kerti növények gyógyászatban betöltött szerepére hívja fel a figyelmet. Magyarországon Augustin Béla (1877-1954) szervezte meg és indította el a szervezett gyógynövénykutatást, a vadontermő gyógynövények gyűjtését és a nagybani illóolaj-lepárlást, sőt a mákból történő morfin-előállítás módszerét is az ő támogatásával dolgozták ki.

Kertészek Táncestélyének táncrendje, 1907
Budapesti történeti Múzeum Kiscelli Múzeum, Táncrend Gyűjtemény

A táncrend a kertek szakértőinek világába, a kertészek báljára hívogat bennünket. A drapp színű karton könyvecske fedőlapján aranyszínű, geometrikus, szecessziós mintázat és egy szál színes írisz képe ma is nagyon vonzó. Jobb alsó felében arany betűs felirat: „TÁNCREND". Belseje két lapból áll. Az első oldalon fekete nyomással a felirat és babérdíszes keretornamensben a dátum. A második és harmadik oldalon 12 tánc neve olvasható. Készítő: Szemere J. (Budapest, Üllői út 2.)

Labdák a régi Múzeumkertből, 1950-80-as évek
Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest

A Magyar Nemzeti Múzeum kertje az elmúlt két évszázadban egyaránt helyszíne volt nevezetes történelmi eseményeknek és hétköznapi pillanatoknak. Ez utóbbiakból összehasonlíthatatlanul több volt, így a pesti Múzeumkert nemcsak kokárdás forradalmunk kitüntetett pontjaként vált említésre méltóvá, hanem szerelmi találkahelyként, tanulóhelyként, a környékbeli lakosok pihenőparkjaként. Még egy nagyon fontos jellemzője volt egykor a Muzinak, Muzicskának becézett kertnek: hemzsegtek benne a gyerekek. Erről tanúskodnak azok a gumilabdák, amelyek 2011-ben néhány kivágott odvas öreg fa törzséből gurultak ki. Valóságos kincsek a Muzi gyerekvilágából.

Szőnyi István (1894-1960) hordozható festő-felszerelése
Szőnyi István Emlékmúzeum, Zebegény

„Amíg lehet, kint is szeretnék már maradni, a kertben kedvenc padomról figyelve a felhők járását, a madarak vonulását és a Duna időtlen-idők óta futó, medret alakító folyását" – fogalmazott Szőnyi István festőművész 1954-ben. A művész sorsfordító eseménye, amikor házasságkötése révén 1924-ben Zebegénybe került. Az egészen a hegytetőig húzódó kert nem csupán legkedvesebb tartózkodási helye, hanem műterme is volt egyben, a régi parasztház padlásteréből kialakított helyiség mellett. A jellegzetes zebegényi panorámát megörökítő képei nagyrészt ebben a változatos fekvésű kertben születtek. Ezekkel jól ismert motívumokkal még ma is találkozhat a látogató, ha követi a mestert és felsétál a ma már múzeum melletti kertbe, a művészet és a természet páratlan találkozásának helyszínére.