2024.03.06.
Dobó István Vármúzeum

Egri vár bora 2024

2024.02.28.
Intercisa Múzeum

Ingyenes múzeumlátogatási alkalom

2024.02.26.
Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum

Süveges Rita lett az Eszterházy Arts Awart közönségdíjasa

2017.02.23.
festészet, hír, holland, képzőművészet
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
A tárlatból kiderül, hogy a holland festőművész mégsem az az "elszigetelt zseni" volt, akinek tartják, hanem erős hatással voltak rá a 17. századi holland életképfestészet más képviselőinek munkái.

Vermeer és szülővárosa, Delft neve mára összeolvadt a művészettörténetben, kevés dokumentált bizonyíték van arról, hogy a művész messze utazott volna szeretett városától - írta a The Art Newspaper című kulturális hírportál.

Gyakran emlegetik a delfti Vermeerként, hogy megkülönböztessék a tájképfestő haarlemi Vermeertől, ami ugyancsak azt az elgondolást erősíti, hogy "elszigetelt zseni" volt, aki csak ritkán hagyta el szülővárosát.

Blaise Ducos, a Louvre Vermeer és a zsánerképek mesterei című tárlatának társkurátora elmondta, bár már öt éve dolgozik a kiállításon, csupán most - miután a képek végre egymás mellett lógnak - derült ki számára világosan, hogy milyen kapcsolat van a holland életképfestők alkotásai között.

"Vermeernek utaznia és látnia kellett más zsánerképfestők munkáit, különben nem lehetett volna ennyire tájékozott az újdonságokkal kapcsolatban. Rembrandthoz hasonlóan soha nem utazott külföldre, de nem volt egy Delftbe zárt művész, aki az apró műhelyében alkotott" - szögezte le Ducos.

A társkurátor szerint a kiállítás látogatói felfedezhetik a hasonlóságot Gerard ter Borch egyik 1655-56 körül született képe és Vermeer 1665-67 táján készült alkotása között, amelyek most egymás mellett láthatóak. Ducos szerint a sötét szobában - feltehetőleg szerelmeslevelet - író nő figurájának ötletét valószínűleg Ter Borchtól vette át Vermeer.

A kurátor szerint Vermeer biztosan látta a korábbi művet, talán Ter Borch deventeri műhelyében, vagy egy rotterdami gyűjtőnél. Vermeer ugyanakkor kibontotta a témát, élettel töltötte meg a levélíró figuráját azáltal, hogy a néző felé fordította és rászegezte a tekintetét.

A tárlat azt is bizonyítja, hogy bár Vermeer átvehetett bizonyos ötleteket és pózokat más művészek korábbi alkotásaiból, azokat azonban olyan tökéletességig fejlesztette, hogy összehasonlíthatatlanná váltak a kortársak alkotásaival.

(MTI)