A magyar állam legértékesebb külföldi épületét, a római Falconieri-palotát bemutató kötet jelent meg. A könyvet a benne működő két intézmény vezetői, Molnár Antal, a Római Magyar Akadémia igazgatója és Tóth Tamás, a Pápai Magyar Intézet (PMI) rektora írták.

Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek a könyv szerda esti bemutatóján felidézte, hogy amikor 1927-ben a magyar állam megvásárolta a Róma központjában álló palotát, hozzányúlt a vallási alap pénzéhez. Ennek fejében viszont otthont biztosított az épületben a magyar egyházi képzésnek, kutatómunkának.

Később sok minden történt, ami "nem vált sem hasznára, sem becsületére az épületnek és a benne működő intézményeknek". Volt háború, kommunizmus, voltak feszültségek, de mára "visszatértünk" egy a kezdetitől eltérő, de "békés és pozitív együttműködéshez" - mondta a bíboros, aki az 1970-es években ösztöndíjasa, 1987-ben pedig vezetője volt a PMI-nek.

A bíboros elmondta: Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímásnak 1940-re sikerült elérnie, hogy a Római Magyar Akadémián kezdetben működő papi osztály önállósult, és pápai egyházi intézetként működhetett tovább. Ez később létfontosságú döntésnek bizonyult - mutatott rá, hiszen az intézmény az 1940 és 1948 közötti időszakban először a háború alatt, aztán a háború utáni megváltozott környezetben is önállóan működött.

Az intézet történetének következő szakasza az 1948-tól (a rövid 1956-os periódust leszámítva) 1964-ig tartó időszak. Ekkor a PMI-t az emigráns magyar papaság vezette, miközben az épület többi részét a kommunista magyar állam működtette. Ebből adódtak feszültségek - fűzte hozzá Erdő Péter -, megtörtént, hogy kikapcsolták az áramot vagy elzárták a vizet, sőt, új kaput is kellett nyitnia az egyházi intézménynek ahhoz, hogy az ott lakó papok bejuthassanak az épületbe.

A fordulópontot az 1964-es esztendő jelentette, amikor a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia irányítása alá került a PMI, ekkortól kezdve ugyanis Magyarországról érkezhettek ösztöndíjas papok az intézménybe - ismertette Erdő Péter. Az 1964-től 1989-ig tartó időszak a fejlődés ideje volt, egyre több fiatal pap tanulhatott Rómában. A rendszerváltozás pedig minőségi változást hozott a PMI életében.

Farbaky Péter művészettörténész, a Budapesti Történeti Múzeum főigazgatója azt emelte ki, hogy a palota történetével együtt az épületet birtokló családok, a Ceci, az Odescalchi, a Farnese és Falconieri család története, de a római történelem és a pápai udvar eseményei is megelevenednek a könyv lapjain.

Az építészettörténeti fejezet bemutatja az épület változásait is, például, amikor a 19. század végén a Medici család birtokába került és erősen historizáló átépítésen esett át. Amikor a magyar állam megvette, szintén végeztek kisebb átalakításokat a palotán, ezek azonban nem voltak olyan drasztikusak, mint a korábbiak - mondta Farbaky Péter.

Szörényi László irodalomtörténész, volt római nagykövet felidézte: a többi nagykövet nem is titkolta a magyarokkal szembeni irigységét, amiért "nekünk van egy ilyen épületünk". Irigységük jogos volt - tette hozzá -, hiszen a Falconieri-palota nemzeti kincs, a története pedig példázza a magyar tudomány, a magyar művészet és a magyar kultúrpolitika viharos történetét.

A Balassi Intézet gondozásában megjelent színes, 212 oldalas album első fejezete a via Giulián álló, az itáliai barokk építészet egyik legnagyobb alakjának, Francesco Borromininak (1599-1667) a tervei alapján épült Falconieri-palotát mutatja be, a második fejezet a Római Magyar Akadémia, a harmadik pedig a PMI történetét. A könyvhöz mellékelt DVD-n egy 48 perces film látható a palotáról.