Az elhallgatott történelem nyomában címmel több napos kárpátaljai szakmai tanulmányúton és kegyeleti zarándoklaton vett részt a tematikus útra szerveződött közel 60 fős kecskeméti csoport. Több mint 1800 km-es útjuk során számos helyen tartottak megemlékezést és koszorúzást a diktatúrák áldozatainak emlékére. Az utazás az üldözöttek emlékéve alkalmából a GULAG Emlékbizottság és a Honismereti Egyesület támogatásával jöhetett létre. A csoport vezetője Székelyné Kőrösi Ilona történész főmuzeológus, a Kecskeméti Katona József Múzeum gyűjteményvezetője és a Bács-Kiskun Megyei Honismereti Egyesület elnöke volt.

Kárpátalja területe 1944. október végén már szovjet katonai megszállás alatt állt. Szűkebb hazánkból, a Duna-Tisza közéről 1944 nyarán vagy még korábban bevonult katonák közül sokan itt estek orosz fogságba, rájuk is emlékeztek a kárpátaljai helyszíneken. A „málenkij robot”, a szovjet kényszermunkatáborok működtetése és a férfi lakosság deportálása súlyosan érintette a magyarok által lakott településeket, ahonnan 1944-46 között csaknem 30 000 embert vittek el, közülük 10 000 nem tért haza. A csoport tagjai műsorral és koszorúzással emlékeztek a megtorlás, az elhurcolások és az egyházüldözések kárpátaljai emlékhelyein.

Az út első napján (szeptember 15-én) Kecskemét testvérvárosában, Beregszászban a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola épületében tájékozódtak az ott folyó munkáról és a témához kapcsolódó kutatásokról. A vendégeket a történelem tanszék és a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont fiatal kutatói fogadták. (Lehoczky Tivadar munkásságát az út során Székely György régész ismertette.)

Molnár D. Erzsébet történész nagy érdeklődéssel fogadott vetítettképes előadásában a "málenkij robot" kárpátaljai történetét és következményeit mutatta be. A Kárpátalját megszálló IV. Ukrán Front Katonai Tanácsának parancsa szerint az elhurcolásra kijelölt személyek elsősorban a 18-50 év közötti magyar és német férfiak voltak (majd ennél fiatalabbak és idősebbek is), és a tematikus térképek tanúsága szerint a magyarok által legsűrűbben lakott területek szenvedték el a legnagyobb veszteséget. Ezeken a településeken a későbbi évtizedek életét, gazdasági fejlődését és népességarányát is meghatározta a diktatúra drasztikus beavatkozása, amelynek célja egyértelműen az etnikai tisztogatás volt. Gyakorlatilag a magyar lakossághoz köthető egyházak vezetőit is likvidálták: 129 görögkatolikus és 18 római katolikus papot, 20 református lelkészt hurcoltak el, majd hosszú ideig akadályozták a lelkészek utánpótlását.

A főiskola épületét és az utóbbi évek fejlesztéseit Dobos Sándor történész, a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont munkatársa mutatta be. Közismert, hogy a Beregszász főutcáján található egykori Törvényszék épületét hosszú időre a szovjet katonaság foglalta le, és a kétezres évek elején még romos állapotban volt. Mára kívül-belül felújítva és bővítve látható, az itt folyó oktatás és kutatás pedig minden tiszteletet megérdemel. (A Kecskemétről elnevezett terem felújítása városunk támogatásával történt.)