2024. április 16. kedd
Csongor
2016.07.16.
Magyar Veterán Repülők Szövetsége Pécsi Csoport
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Július 15. Látszólag egy nap a sok közül, ám kevesen tudják, hogy egy hazai világrekord is kapcsolódik hozzá: 1931-ben ekkor szállhatott fel a Bánhidi Antal tervei alapján átalakított Lockheed Sirius gép – fedélzetén Endresz György pilótával és Magyar Sándor navigátorral. Az első magyar óceánrepülésből világrekord született, a két nagyszerű pilótát megérkezésük másnapján hősként ünnepelte a tömeg Budapesten a Millenniumi Emlékműnél.
A magyar óceánrepülés ténye, jelentősége a mai napig nem terjedt el a köztudatban, pedig nem kizárólag repüléstörténeti esemény, egyben a magyar nemzeti büszkeség része.
Mivel a trianoni békeszerződés 128. paragrafusa szerint Magyarországnak nem volt joga aviatikai fejlesztésre, kezdetben reménytelennek tűnt a vállalkozás. Az Egyesült Államokban élő hazafiak gyűjtésbe kezdtek a nemes cél megvalósítása érdekében. Detroitban megalakult az American-Hungarian Transatlantic Comitte, amely levelezőlapokat árusított darabonként egy dollárért. A gyűjtésből sajnos kevés összeg folyt be, ezért az ügy elindítója, Magyar Sándor (egykori első világháborús pilóta és megfigyelőtiszt) megkereste egy neves amerikai lap tulajdonosát, Lord Rothermere-t, aki 10.000 dolláros díjat tűzött ki a cél megvalósítója részére. A repüléshez szükséges költségnek azonban még mindig csak a töredéke állt rendelkezésre.
Ekkor jelentkezett Szalay Emil, flinti magyar húsipari gyártulajdonos, aki legnagyobb kincsének apjától örökölt hazaszeretetét tekintette, és 25.000 dollárt ajánlott fel saját vagyonából. Az álom valósággá vált, így a „Justice for Hungary” nevű gép – fedélzetén Endresz György pilótával és Magyar Sándor navigátorral – 1931. július 15-én felszállhatott az új-fundlandi Harbour Grace („a kegyelem kikötője”) repülőtérről. A kaland, egyben hihetetlenül merész küldetés július 16-án, 30 kilométerrel a cél előtt, üzemanyaghiány miatt Bicske közelében kényszerleszállással ért véget. Bár a kitűzött végcélt nem érték el, az óceánrepülés sikerült.
A két pilóta 26 óra 20 perc alatt tette meg az 5770 kilométeres távot, óránként csaknem 230 kilométeres sebességgel haladva. E teljesítményükkel világrekordot értek el, hasonlóan az Európa felett leszállás nélkül megtett út hosszához. Akkoriban ez annyira felfoghatatlan esemény volt, hogy a gép mellett kocsizó földműves sértésnek vette, mikor feltett kérdésére a rekorderek azt válaszolták: Amerikából jöttek. Azt hitte, tréfát űznek belőle. A két pilótát megérkezésük másnapján hősként ünnepelte a tömeg Budapesten, a Millenniumi Emlékműnél. A hatás nemzetközi szinten is rendkívüli volt.
Pécsett a régi repülőtérre vezető utat – a Pilóta utcát – a harmincas évek második felében, Endresz György repülőhalála után átkeresztelték, és attól kezdve máig az ő nevét viseli. Az óceánrepülés nagyszerű pilótája sajnos személyesen már nem jutott el a baranyai megyeszékhelyre. 1932. május 21-én Róma-Littorio repülőtere előtt az óceánrepülők világkongresszusára érkezve gépe lezuhant, és navigátorával, Bittay Gyulával – aki korábban 8 hónapot rádiós tisztként Pécsett szolgált – repülőhalált halt.
Emlékét Pécsett a róla elnevezett utca elején és végén elhelyezett emléktáblák örökítik meg, melyek cseréje reményeink szerint a közeljövőben megtörténik az óceánrepülés helyes dátumának feltüntetésével.
A pécsi Janus Pannonius Múzeum (JPM) Történeti Osztálya 2008-ban adott helyet a pécsi repülés történetét bemutató aviatika kiállításnak. A tárlat anyaga részben a JPM, másrészt a Közlekedési Múzeum gyűjteményéből, továbbá veteránrepülők, ejtőernyősök és egyéb magángyűjtők féltett darabjaiból állt össze. A kiállítás azután „útra kelt”, 2008 decemberétől 2011-ig a Pécs-Pogányi Repülőtéren, majd 2012-ben az Árkád Bevásárlóközpontban lehetett megtekinteni.
A magyar óceánrepülés ténye, jelentősége a mai napig nem terjedt el a köztudatban, pedig nem kizárólag repüléstörténeti esemény, egyben a magyar nemzeti büszkeség része.
Mivel a trianoni békeszerződés 128. paragrafusa szerint Magyarországnak nem volt joga aviatikai fejlesztésre, kezdetben reménytelennek tűnt a vállalkozás. Az Egyesült Államokban élő hazafiak gyűjtésbe kezdtek a nemes cél megvalósítása érdekében. Detroitban megalakult az American-Hungarian Transatlantic Comitte, amely levelezőlapokat árusított darabonként egy dollárért. A gyűjtésből sajnos kevés összeg folyt be, ezért az ügy elindítója, Magyar Sándor (egykori első világháborús pilóta és megfigyelőtiszt) megkereste egy neves amerikai lap tulajdonosát, Lord Rothermere-t, aki 10.000 dolláros díjat tűzött ki a cél megvalósítója részére. A repüléshez szükséges költségnek azonban még mindig csak a töredéke állt rendelkezésre.
Ekkor jelentkezett Szalay Emil, flinti magyar húsipari gyártulajdonos, aki legnagyobb kincsének apjától örökölt hazaszeretetét tekintette, és 25.000 dollárt ajánlott fel saját vagyonából. Az álom valósággá vált, így a „Justice for Hungary” nevű gép – fedélzetén Endresz György pilótával és Magyar Sándor navigátorral – 1931. július 15-én felszállhatott az új-fundlandi Harbour Grace („a kegyelem kikötője”) repülőtérről. A kaland, egyben hihetetlenül merész küldetés július 16-án, 30 kilométerrel a cél előtt, üzemanyaghiány miatt Bicske közelében kényszerleszállással ért véget. Bár a kitűzött végcélt nem érték el, az óceánrepülés sikerült.
A két pilóta 26 óra 20 perc alatt tette meg az 5770 kilométeres távot, óránként csaknem 230 kilométeres sebességgel haladva. E teljesítményükkel világrekordot értek el, hasonlóan az Európa felett leszállás nélkül megtett út hosszához. Akkoriban ez annyira felfoghatatlan esemény volt, hogy a gép mellett kocsizó földműves sértésnek vette, mikor feltett kérdésére a rekorderek azt válaszolták: Amerikából jöttek. Azt hitte, tréfát űznek belőle. A két pilótát megérkezésük másnapján hősként ünnepelte a tömeg Budapesten, a Millenniumi Emlékműnél. A hatás nemzetközi szinten is rendkívüli volt.
Pécsett a régi repülőtérre vezető utat – a Pilóta utcát – a harmincas évek második felében, Endresz György repülőhalála után átkeresztelték, és attól kezdve máig az ő nevét viseli. Az óceánrepülés nagyszerű pilótája sajnos személyesen már nem jutott el a baranyai megyeszékhelyre. 1932. május 21-én Róma-Littorio repülőtere előtt az óceánrepülők világkongresszusára érkezve gépe lezuhant, és navigátorával, Bittay Gyulával – aki korábban 8 hónapot rádiós tisztként Pécsett szolgált – repülőhalált halt.
Emlékét Pécsett a róla elnevezett utca elején és végén elhelyezett emléktáblák örökítik meg, melyek cseréje reményeink szerint a közeljövőben megtörténik az óceánrepülés helyes dátumának feltüntetésével.
A pécsi Janus Pannonius Múzeum (JPM) Történeti Osztálya 2008-ban adott helyet a pécsi repülés történetét bemutató aviatika kiállításnak. A tárlat anyaga részben a JPM, másrészt a Közlekedési Múzeum gyűjteményéből, továbbá veteránrepülők, ejtőernyősök és egyéb magángyűjtők féltett darabjaiból állt össze. A kiállítás azután „útra kelt”, 2008 decemberétől 2011-ig a Pécs-Pogányi Repülőtéren, majd 2012-ben az Árkád Bevásárlóközpontban lehetett megtekinteni.
|
|
