A rendszerváltásról és Antall Józsefről szólnak az egy éve létrejött Veritas Történetkutató Intézet első kiadványai, amelyeket a Nemzeti Múzeumban mutattak be csütörtökön.

Az Antall-kormány, majd több Fidesz-kormány idején is a Külügyminisztérium vezető beosztású munkatársaként, közigazgatási államtitkáraként és nagykövetként is dolgozó Bába Iván Rendszerváltoztatás Magyarországon című könyvéről Miszlivetz Ferenc egyetemi tanár elmondta: a barátságos, közérthető könyv nemcsak hiteles interpretációja egy korszaknak, hanem komoly üzenete is van. Szerzője arra készteti olvasóit, gondolják újra a rendszerváltást: lehetett volna-e másként, jobban?

A társadalomkutató felidézte, hogy már az 1980-as években látszott: nem sikerül meghaladni az ideológiai sémákat, lezárni a szekértáborok közötti áldatlan vitákat. Kevés volt a civilek mozgósító ereje, a társadalmat nem tudták kivezetni a "kádárizmus erkölcsi sivatagából", a sok kis katarzis nem állt össze egy naggyá, és elmaradt a társadalmi összefogás.

A kapitalizmusnak pedig "védőháló nélkül" és talán túl gyorsan vágott neki a társadalom, miközben a régi-új elit az új rend megszilárdulása után hátat fordított annak a civil társadalomnak, amelynek oly sokat köszönhetett - jegyezte meg Miszlivetz Ferenc.

Antall Józsefről szólva a kutató elmondta: liberális, konzervatív, kereszténydemokrata gyökerei voltak, hitt a pluralista demokráciában, de a magyar viszonyokat ismerve illúziók nélkül vette át a kormányzást, és csalódások, kényszerű, rossz kompromisszumok után magányosan fejezte be a politizálást.

Miszlivetz Ferenc idézett a kötet zárófejezetéből, amelyben a rendszerváltás több résztvevője és kutatója próbál válaszolni a szerző azon felvetésére, hogy alakulhatott volna-e másként a rendszerváltás.

Kulin Ferenc irodalomtörténész, az első ciklus legnagyobb kormánypártjának, az MDF-nek az egyik vezető politikusa például azt emelte ki, hogy a politikai elit tagjai lehettek volna felkészültebbek, és az idejétmúlt értelmiségi attitűdöktől is meg kellett volna szabadulniuk. Kilényi Géza volt alkotmánybíró pedig arra hívta fel a figyelmet: a jogszabályok nem pótolják a hiányzó politikai kultúrát.

Miszlivetz Ferenc előadása végén a szerzőnek feltette ugyanezt a kérdést, és Bába Iván szintén arról beszélt, hogy a politikai elit lehetett volna felkészültebb és együttműködőbb. Hangsúlyozta azt is, hogy megítélése szerint a legendákkal ellentétben nem kívülről vezényelt eseménysor volt a rendszerváltás, nem egy előre megírt forgatókönyv szerint zajlott, sokkal inkább a résztvevők döntései határozták meg, és ennek következményeit viseli ma is az ország.

Bába Iván mintegy kétszáz oldalas könyvében önálló fejezet szól a pártállam meggyengülésének időszakáról, az MDF, az SZDSZ és a Fidesz létrejöttéről, az 1988-89-90-es évekről, a demokrácia kezdeteiről és Antall Józsefről.
Az Antall József április 8-ai születésnapjához kapcsolódó rendezvényen bemutatott másik két kiadvány a rendszerváltás utáni első szabadon választott miniszterelnök életével, munkásságával kapcsolatos dokumentumok gyűjteménye.

Tóth Eszter Zsófia Antall József útja a miniszterelnökségig (1932-1989) című százhúsz oldalas kötete tartalmaz többek között Antall József tanulmányaival és tanári, múzeumi munkájával kapcsolatos iratokat csakúgy, mint állambiztonsági dokumentumokat, szakmai, baráti, valamint olyan leveleket, amelyeket 1988-89-ben Grósz Károly MSZMP-főtitkárnak írt.

Sáringer János Iratok az Antall-kormány külpolitikájához és diplomáciájához I. (1990. május-1990. december) című mintegy hatszáz oldalas forrásgyűjteménye a szovjet csapatok kivonulásával, az euro-atlanti integrációval, a szomszédos államokkal és a határon túli magyarokkal kapcsolatos iratokat tartalmaz. A kötetben közölt 134 iratot részben Antall József hagyatékából, részben a Külügyminisztérium dokumentumaiból válogatták.

Granasztói György történész, egyetemi tanár arra hívta fel a figyelmet, hogy az Antall-kormány időszaka ma már történelmi távlatba került és politikai mellékzöngék nélkül vizsgálható.

Granasztói György - aki 1990 és 1994 között a NATO-hoz is akkreditált belgiumi és luxemburgi nagykövet volt, később Orbán Viktor főtanácsadója lett - elmondta, hogy az Antall-kormány idején a pártállami rendszerből örökölt apparátusok éles helyzetekben gyakran csődöt mondtak, ennek egyik jele, hogy sok minden nem derül ki az iratokból.

A rendezvényen Sáringer János elmondta, hogy a dokumentumgyűjtemény egyelőre hiányos, részben a még minősített iratok miatt, részben mert az iratok egy része kézen-közön eltűnt. Remélhetőleg ezeket a hiányosságokat a sorozat következő darabjaiban lehet pótolni - tette hozzá.

Boross Péter volt miniszterelnök, a Veritas tanácsadó testületének elnöke a rendezvényen azt emelte ki: akik a rendszerváltásról szólva felvetik, hogy lehetett volna-e jobban, másképp, gyakran megfeledkeznek az akkori feltételekről. Így például, hogy 1956-tal ellentétben - amikor volt forradalmi hangulat, de a változás feltételei nem voltak adottak -, 1990-ben a feltételek adottak voltak, de nem volt forradalmi hangulat. Továbbá az akkori döntéshozók 1956 példáján okulva tartottak attól, hogy az oroszok visszajöhetnek. Ha pedig az állampárt több százezer tagját kirúgtak volna a vezető beosztásokból, akkor például vidéken sok helyütt még anyakönyvezető sem maradt volna.

Boross Péter - aki az Antall-kormány egyik tagja volt - leszögezte: az 1989 utáni egész magyar struktúra hálás lehet a sorsnak, hogy az első miniszterelnököt Antall Józsefnek hívták, ez "égi áldás" volt, nemzetközi szinten nagyobb tekintélyt kölcsönzött az országnak, mint amire egyébként számítani lehetett volna.

(MTI)