A Velencei Nemzetközi Építészeti Kiállítás a világ legjelentősebb szakmai kiállítása, amely a több mint 100 éves képzőművészeti biennále rendszeréhez hasonlóan szerveződik 1980 óta. Az idei Építészeti Biennále augusztus 29-től november 25-ig várja a látogatókat a velencei Giardini nemzeti pavilonjaiban, az Arsenale központi kiállítóterében, valamint a város különböző pontjain található helyszíneken.

A rendezvényt számos kísérőprogram teszi még színesebbé, tartalmasabbá.

A tizenharmadik építészeti seregszemle főkurátora David Chipperfield, aki az 55 önállóan szereplő ország mellé 66 kiállítót hívott meg az ez évi seregszemlére, melyen most először vesz részt Angola, a Koszovói Köztársaság, Kuvait és Peru. A rendezvényt szokás szerint számos kísérőprogram teszi még színesebbé, tartalmasabbá.

David Chipperfield elgondolása szerint a központi kiállítás építészek, fotográfusok, művészek, kritikusok és kutatók által összeállított anyaga egységes egészet, egyetlen közös alapot alkot, ami Chipperfield és a részt vevő alkotók építészetről vallott elgondolását hívatott megjeleníteni, s példát is ad annak működéséről. A 2012-es Biennále központi témája az, ami közös bennünk. A Common Ground szándéka, hogy megerősítse, létezik olyan közös építészeti kultúra, amely nem csupán alkotók, egyéniségek halmazát jelenti, hanem közös történetben, közös ambíciókban, kollektív ideálokban és kontextusokban egyesülő különféle gondolatok gazdag örökségét is - mondja Chipperfield.

Paolo Baratta, a Biennále igazgatója szerint David Chipperfield határozott elgondolása, hogy az építészet elsősorban praxis. A rendezők szándéka, hogy megmutatkozzon a múlt és a jelen építészgenerációi közötti intenzív párbeszéd, a közös hivatkozási pontok. A cél, hogy az építészet saját magára fókuszáljon, saját magát szemlélje és mutassa meg, eltérően egyéb elgondolásoktól, melyek szerint az építészet más diszciplínák része.

A 13. Építészeti Biennále augusztus 27-én és 28-án fogadja a szakma és a sajtó képviselőit, érdeklődőit. Az Arany Oroszlán-díj 2012. évi nyertesét az augusztus 29-én, 11 órakor kezdődő ünnepélyen hirdetik ki, az életműdíjat idén Alvaro Sieza Vieira, portugál építész veheti át.

Magyar Pavilon

Magyarország 1991 óta szerepel a Velencei Építészeti Biennálén. A Magyar Pavilon kiállításainak lebonyolítója a Műcsarnok, melynek mindenkori igazgatója a kiállítás nemzeti biztosa. Korábban olyan kiemelkedő építészek és alkotócsoportok szerepeltek kiállítóként, mint többek között Makovecz Imre, Ekler Dezső, Nagy Tamás, Ferencz István, Bachman Gábor, Janesch Péter, Wesselényi-Garay Andor, Ferencz Marcel, a Re:orient vagy a Double Negatives Architecture csoport.

A 13. Velencei Nemzetközi Építészeti Biennále magyar pavilonjában rendezendő kiállítás megvalósítására Gulyás Gábor nemzeti biztos nyilvános pályázatot írt ki. A pályaműveket héttagú zsűri bírálta el. A zsűri jelölése alapján a 13. Velencei Nemzetközi Építészeti Kiállítás magyar pavilonjában rendezendő tárlat megvalósítására a nemzeti biztos Bachmann Bálintot és Markó Balázst kérte fel.

Spacemaker a Magyar Pavilonban

A Spacemaker című projekt nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy olyan lehetséges viszonyrendszereket mutasson fel, amelyeket építészeti modell formájában megjelenő szerkezeti helyek pozícionálnak. Mindez egy alapvető gesztuson alapul: makettek létrehozásán. A makett-építés mint reprezentációs eljárás egyszerre konkrét és hipotetikus, s ez a termékeny kettősség még inkább felerősödik, amikor nagyszámú makett kerül egymás mellé. A magyar pavilonban látható, két fiatal építész, Bachmann Bálint és Markó Balázs irányításával készült projekt a modern építészet és a térről való teoretikus gondolkodás alapkérdéseihez kapcsolódik. Az alapokig megy vissza, hogy hitelesen kapcsolódhasson a tér-alkotás nyomasztóan nagy hagyománnyal rendelkező, de új perspektívákban megjelenő, korszerű diskurzusához. A kiállítás megannyi szellemi organizmus hajlékát, a szerkezeti helyek megdöbbentően nagy tágasságát mutatja fel.

A kiállításról

A Magyar Pavilon kiállításának témája az építészeti modell. A modell vizuális értékekkel rendelkezik, de belső terekről és műszaki megvalósításról is hordoz információkat. Nem pusztán esztétikai szándékkal születik, a belső tér kivetülését magán hordozva értelme van. A modellkészítés az építészet komplexitásának szimbóluma, kapocs a gondolatiság és a gyakorlat között, az építészet szellemi tartalma és a megvalósítás folyamata találkozik benne. Különösen fontos szerepet tölt be az építészet oktatásában, fontosabbat a tér minden irányát értelmező, az arányokat térben szemléltető, több információt hordozó bármilyen más eszköznél. Kézműves jellege, az anyagok kiválasztása és megmunkálása analóg a tényleges építési folyamattal, így nemcsak a téralkotás, de a szerkezetiség is megjelenik benne. Készítése alkalmas a hallgatók és mestereik közötti együttműködésre, a közösen folytatott munka örömének átélésére, az építészetet éltető kollektivitásra és kommunikációra. Ezzel az értelmezéssel a kiállítás követi a főkurátor, David Chipperfield által meghirdetett irányelveket.

A tárlat a hazai és határon túli, egyetemi építész oktatásban létrejött modellekből válogatott, pályázati formában. Az előző biennále magyar pavilonja kiállításával a vonal építészetben elfoglalt jelentős szerepét mutatta be. Ezt a tematikát tovább vezetve a síkból a térbe kiterjesztett építészeti gondolat a modell. Ahogy a rajz több fázison keresztül segít formálni az építészeti gondolatot, úgy a modellkészítés is ezt az utat járja be. A hallgatók pályázati munkái mellett a kiállításon megjelennek még egy gyermekek számára kiírt modellező pályázat legjobbnak ítélt munkái, valamint Kelle Antal doktorjelölt "szobor-fái" és két mobil szobra is.

A kiállítási pavilon eszköztelenül, fehérre festett falakkal fogadja a kézműves igényű, állványra helyezett modelleket. Az állványok anyaga fehér alumíniumlap 21x21 cm méretben, amely egy fémpálcán áll. A falakon a modellekhez tartozó információk szerepelnek. A pavilon mint egy valós méretű modell ad helyet a kiállításnak. A létrehozott "modell-erdő" kitölti és értelmezi a teret. A kiállítás kihasználja befelé nyitott, transzparens jellegét, a természetes megvilágítást, az átrium térszervező erejét, nem üzemeltet multimédiás berendezéseket, költséges világítástechnikát. A cél egy csendes, szakrális jellegű tér kialakítása.