2021.10.11.
Magyar Nemzeti Múzeum

A Nagyvezér aranya

2021.05.31.
Magyar Nemzeti Múzeum

A korabeli Európa legkorszerűbb indóháza

2021.05.07.
Magyar Nemzeti Múzeum

Nyitással kapcsolatos közlemény

2021.10.15.
Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark

A közös kulturális emlékezet megtartó ereje

Magyar Nemzeti Múzeum - Budapest
A múzeum épülete
Cím: 1088, Budapest Múzeum körút 14-16.
Telefonszám: (1) 338-2122
Nyitva tartás: K-V 10-18
2021.10.11.
hír, Korai újkor, régészet, Török hódoltság, történelem, Újkor
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
2021. október 4-én sajtótájékoztató keretében mutatták be azt a rendkívüli oszmán-török aranytárgyat, mellyel a Magyar Nemzeti Múzeum fegyvergyűjteménye gyarapodott. Új szerzeményük egy 1670–80 körül készült védőfegyver, azaz egy sodronyos vassapka, vagy más néven fejtakaró, gyakorlatilag ötvözetlen aranyból készült koponyalemezzel, amely közel 40 darab korabeli török aranypénz tömegével egyezik meg.Az aranytárgy enyhén spirálisan futó, vékony gerinclemezzel elválasztott 16 sávból áll. Ezeket pompás vésett és cizellált szegfűk, tulipánok, jácintok és nefelejcsek ékesítik. A kiváló ötvösmester arra is figyelt, hogy egyetlen sáv se legyen egyforma, azaz mindenhol mások a virágok vagy azok méretei.
Sodronyos vassapka
A Magyar Nemzeti Múzeum fegyvergyűjteménye rendkívüli oszmán-török aranytárggyal gyarapodott. Új szerzeményünk egy 1670–80 körül készült védőfegyver, azaz egy sodronyos vassapka, vagy más néven fejtakaró, gyakorlatilag ötvözetlen aranyból készült koponyalemezzel, amely közel 40 darab korabeli török aranypénz tömegével egyezik meg. Aranytárgyunk enyhén spirálisan futó, vékony gerinclemezzel elválasztott 16 sávból áll. Ezeket pompás vésett és cizellált szegfűk, tulipánok, jácintok és nefelejcsek ékesítik. A kiváló ötvösmester arra is figyelt, hogy egyetlen sáv se legyen egyforma, azaz mindenhol mások a virágok vagy azok méretei.

A 18. század előtt készült homogén anyagú, oszmán-török ezüst- vagy különösen az aranytárgyak rendkívül ritkák még az isztambuli Topkapı Sarayı gyűjteményeiben is. Ennek legfőbb oka, hogy a háborúk finanszírozása miatt, főleg a 17. század második felében, többségüket beolvasztották és pénzt vertek belőlük. Ez annak ellenére történt, hogy a szultánfiaknak – a hagyományoknak megfelelően – egy kézműves szakmát is meg kellett tanulniuk. Például I. Szelim és a fia, Nagy Szulejmán is az ötvösmesterséget sajátította el.

A most látható arany koponyalemez a szultáni szeráj ötvösműhelyében készülhetett IV. Mehmed szultán (1648–1687) uralkodásának vége felé, minden bizonnyal szultáni megrendelésre. Ennek az aranytárgynak a jelentőségét jól szemlélteti, hogy „csak" legfeljebb ezüst vagy részben aranyozott ezüsttel borított sodronyos vassapkák maradtak fenn a világ nagy múzeumaiban. Az 1684-ben fejedelemmé választott II. Apafi Mihály – Bécsben őrzött – díszsodronyingéhez tartozó sodronyos sapka tetőlemeze csupán ezüstlemezzel ékesített. A Magyar Nemzeti Múzeum a maga két, ezüsttel borított sodronyos vassapkájával igen jól áll a „versenyben". A korábbi tulajdonos néhai felmenője műtárgyunkat Esztergom környékén, egy fa gyökerei között találta. Ez utóbbit az is megerősíti, hogy nem lehetett mélyen a földben, mert a vaslemez teljesen megsemmisült, valószínűleg a megtalálás pillanatában darabokra esett, és ezért nem is őrizték meg.

Itt tegyünk egy kis kitérőt, és emlékezzünk meg Bécs 1683-as ostromáról. A hadjáratot az ismert nagyvezér, Kara Musztafa irányította, mint szerdár, azaz a hadjárat főparancsnoka. A hatalmas török hadsereg előtt az egész akkori Magyar Királyság meghódolt. Bécs ostroma is jól haladt, a törökök az utolsó nagy rohamra készülődtek, míg a védők már a megadás feltételeiről tanakodtak. Valóban az utolsó pillanatokban érkezett meg a lengyel felmentő sereg.

A hadjárat kimenetelét a keresztény csapatok főparancsnoka, a bátor és kiváló hadvezér, III. Sobieski János lengyel király (1674–1696) és huszárjai és az ún. „pancerni" lovasság fordította meg. A Kahlenberg hegyről „lezúduló" lengyel lovasság megállíthatatlanul nyomult be a török táborba. A szövetségesek teljes győzelmet arattak, hiszen az oszmán haderő vagy elfutott, vagy holtan hevert a csatatéren. A lengyel uralkodó méltán írta szeptember 13-án kelt levelében feleségének a következő sort: „Az örökké imádandó Urunk és Istenünk adott az mi nemzetünknek erőt olyat, az minemű nem hallatott". III. Sobieski János pontosan beszámolt hitvesének a török táborban látottakról is:„A vezér olyan szörnyen szalad, csak a magán lévő köntösben és egy lovon, minden javait elvettem, sőt utána megyek megűzöm. Egy pasa is hozzám hódolt, és megmutatta a vezérnek minden kincseit, melyeket falban, és földben elásatott, azokat is mind felvétettem, a fővezérnek is zászlóit, boncsokit, és Mahumed zászlóját is elnyertem, és a Mahumed zászlóját Rómába küldettem Szelenci által a pápának".

Ahogy Sobieski a levelében írta, a lengyel lovasság, mintegy 5000 fő, a törökök üldözésére indult, akik 1683. október 7-én Párkány előtt tőrbe csalták a lengyeleket, és egy erdős területen közel 2000 lengyel lovas esett nekik áldozatul. A lengyel király és a fia is csak alig tudott elmenekülni. A szövetséges csapatok október 9-én végül felszámolták a párkányi török erődöt, a védők közül csak kevesen tudtak a Duna túlpartjára átjutni, majd hamarosan megkezdődött Esztergom ostroma is.

Török aranytárgyunkkal kapcsolatban a következő feltételezés körvonalazódik: készítésének ideje és helye alapján, valamint azért, mert egy kivételes katonai rangjelző tárggyal is számolhatunk, ez a koponyalemez – vélhetően szultáni megrendelésre – Kara Musztafa nagyvezér számára készült. Talán akkor kapta, amikor szerdárrá, azaz a hadjárat főparancsnokává kinevezték. A napfényben megcsillanó arany tetőlemez jól azonosíthatóvá tette Kara Musztafát a felsorakozott oszmán hadsereg előtt. Még az sem lehetetlen, hogy ezt a sodronyos vassapkát viselte, amikor mintegy 4000 fős lovas különítménnyel meglátogatta I. Szulejmán szultánnak a Szigetvár melletti Türbéken lévő sírját és imát mondott a bécsi ostrom sikeréért. Amint a lengyel király levelében olvastuk, a nagyvezér kincsei lengyel kézbe kerültek, és a lengyel katonai elit ilyen típusú védőfegyvert is használt. Elképzelhető, hogy a lengyel királlyal, vagy egy másik lengyel vezérrel jutott el Párkányig, ahol a menekülés során egyszerűen eldobták, hogy időt nyerjenek üldözőik elől. Talán így juthatott el Párkányig, ahol török kézbe került és egy sebtében menekülő, majd a későbbiekben a harcban eleső török főtiszt rejthette el a Duna túloldalán. A kivételes oszmán-török aranytárgy megtalálásáig őrizte titkát. Természetesen az előbbi mondatok számos történeti feltételezéssel, optimizmussal íródtak, a későbbi – immár alaposabb – kutatás sok mindent módosíthat. Az viszont megmásíthatatlan tény, hogy a Magyar Nemzeti Múzeum egy világszínvonalú –„párját ritkító", – 17. századi oszmán-török aranytárggyal gazdagodott.