2021.10.18.
Déri Múzeum

Elefántok a Tiltott Városban

2021.08.20.
Déri Múzeum

Titkok a sötétben

2021.05.21.
Déri Múzeum

A föld mélyének elképesztő kincsei

2021.05.20.
Déri Múzeum

Gyermeknapi zsákbamacska

2021.05.11.
Déri Múzeum

A vadász és a nyúl

2021.05.01.
Déri Múzeum

Újra megnyitja kapuit a Déri Múzeum

2021.02.24.
Déri Múzeum

A debreceni Hősök temetője - 1. rész

2021.02.19.
Déri Múzeum

Munkácsy születésnapi ajándéka

Déri Múzeum - Debrecen
A múzeum bejárata
Cím: 4026, Debrecen Déri tér 1.
Telefonszám: (52) 322-207
Nyitva tartás: K-V 10-18
2021.09.01.
hír
Ha tetszik, ossza meg másokkal is:
Közel 100 év alatt mindössze egyszer, egyetlen napra hagyta el Debrecen határát az 1925 májusában a Déri gyűjteménnyel városunkba érkezett két értékes szarkofág.
Múmia
A múzeum látogatói az 1930-as nyitás óta csodálhatják meg az ókori tárgyakat, amelyek az egyiptomi kiállítás, de talán a múzeum egészének is egyik legfőbb vonzerejét jelentik. Érthető ez, hiszen a Déri Múzeum 404 darabos egyiptomi gyűjteményének „ékkövei” éppúgy az ókori világörökség részei, s éppoly hitelesek, mint akár a Metropolitan Múzeumban látható emlékek.

Az egyik szarkofág most újra túllép a város határán, mivel a Budapesten nyíló, II. Amenhotep és kora. A fáraó sírjának felfedezése című nemzetközi kiállításra kérte kölcsön a rendező Szépművészeti Múzeum.

Távollétében a Déri Múzeum látogatói sem maradnak különleges élmény híján, a szarkofág utazása miatt ugyanis az eddig benne rejtőző múmiát láthatják majd a kiállításban.


Hogyan kerültek Debrecenbe a múmiák?

A múmiák dokumentálható modern kori története a XIX. század végén, Ferenc Ferdinánd főherceg tengeri utazásakor kezdődött. Keszthelyi Ágnes írásából megtudható, hogy a későbbi trónörökös 1892 – 1893 között az S.M.S. Kaiserin Elisabeth hadihajó fedélzetén tanulmányutat tett a föld körül, amelynek során eljutott Egyiptomba is. Itt jutott hozzá – valószínűleg diplomáciai ajándékként – a két múmiához. Hazatérés után az expedíción gyűjtött jelentős számú tárgyi emléket – a szarkofágokban elhelyezett múmiákkal együtt – a Belvedere-ben állították ki.

A két múmia évekkel később a Dorotheum aukciós házba került, ahol 1918. október 10-én Déri Frigyes megvásárolta őket összesen 2770.- koronáért.

A műgyűjtő hagyatékozási szándéka szerint halála után a műtárgyak Debrecenbe kerültek, ahol a Déri Múzeum 1930-as megnyitása után állandó kiállítási tárgyként szerepelnek a tárlatokon.

A Déri Múzeumban található két szarkofág és a bennük elhelyezett múmiák a magyar múzeumi gyűjtemények különlegességei közé tartoznak. Nem csak a már említett varázsuk miatt, hanem mert Magyarországon ritka kincsnek számítanak az ilyen jó állapotban fennmaradt óegyiptomi koporsók és emberi maradványok.

Érthető módon a múmiák a Déri Múzeum 1930-as megnyitása óta minden esetben központi szerepet kaptak az aktuális ókortörténeti kiállításokon. Azoknak az érdeklődőknek azonban, akik többet szerettek volna megtudni a kiállított múmiákról, hosszú ideig csak Déri Frigyes rövid leírása, illetve a Kiállítási Vezetők álltak a rendelkezésükre.

Annak ellenére, hogy Déri igyekezett minél több ismeretet megosztani gyűjteményének kincseiről, az információk kevésnek bizonyultak ahhoz, hogy az emberek természetes kíváncsiságát kielégíthessék. Éppen ezért várható volt, hogy mind a közönség, mind a tudományos élet irányából egyre sürgetőbb lesz az igény, hogy megismerjék a két hajdan élt személy életét, származását és halálának körülményeit. A műtárgyak története azonban – amennyiben legalábbis műtárgynak lehet tekinteni az egykor élt emberek maradványait – hosszú évezredekre nyúlik vissza. Emiatt sok részlet valószínűleg örökre elveszett a történelem sodrásában, így nagyon kevés kiindulópont maradt a múltjukat vizsgáló szakembereknek.

A XX. század utolsó évtizedeiben kezdődő kutatások alapvetően történeti és orvostudományi irányban indultak meg. Előbbi esetben az elhunytak társadalmi hátterét, életmódját és temetkezésének körülményeit igyekeztek feltárni. Utóbbi az esetleges betegségekre, a halál okaira, a testfelépítésre és a mumifikálás nyomaira fókuszált.

Az elmúlt 25 évben a vizsgálatok révén számos új információ látott napvilágot. A legjelentősebb tudományos eredményeket Dr. Endes Jánosnak és Dr. Vargha Gyulának (1988); Keszthelyi Ágnesnek (2006); Vozil Irénnek (2013); valamint a Kenézy Kórház Központi Képalkotó Diagnosztikai Osztályának és a Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum OLKD Tanszékének kutatóinak és orvosainak (2012 – 2013) köszönhetjük.


A névtelen szarkofág

A hamarosan a fővárosban látható óegyiptomi koporsóban egy hozzávetőlegesen 40-50 éves személy holtteste fekszik, aki az Újbirodalom korában, a XVIII. dinasztia uralkodása idején élt. Bár Déri Frigyes a Katalógusban nőként azonosította, mind az 1988-as, mind pedig a 2012-es röntgen és CT-felvételek megerősítették, hogy férfiról van szó.

Az elhunyt egykor kiváló fizikai adottságokkal rendelkezett, testfelépítése robusztus, magassága elérte a 170 centimétert. Bár csontjai és ízületei nem voltak a legjobb állapotban, ez életkorából adódóan természetesnek tekinthető. Fogsora erősen hiányos, emellett sok kopott, gyulladt, illetve tályogos foga volt. Mindez feltételezhetően a táplálkozási szokásokkal és a rossz szájhigiéniával függhetett össze. Betegségre utaló nyomokat nem sikerült azonosítani és a halál okát sem lehet megállapítani.

A holttestet szinte bizonyosan Thébában kísérték utolsó útjára, sírjának pontos lelőhelye ismeretlen. Jelenleg egy szikomor fából készült szarkofágban látható, azonban a röntgenfelvételek szerint a múmiát eredetileg nem ebben helyezték el. A jelenségre magyarázat lehet, hogy a temetkezés térségében a XXI. dinasztia idején elszaporodtak a sírrablások, így számos múmiát új, egyszerűbb koporsókban, rejtett sírokban helyeztek el.

A koporsón egy arc látható, amelyet okker vörösre festettek. Külön megfestették a szemeket, a szemöldököt, a füleket, az orrnyílásokat és az ajkakat is. Az arcot sötétkék-okkersárga paróka keretezi. A mellkason keresztbe tett karokat és az öklöket szintén plasztikusan megformázták.

A díszítés során az óegyiptomi hitvilág jellegzetes szimbólumait használták, például lótuszvirágot, dzsed-oszlopot és udzsat-szemeket. Ezek mellett a halotti kultusz védőisteneit is megjelenítették: Anubiszt, Íziszt, Nephtüszt és Nutot, valamint Hórusz fiait.

A fedélen látható, gyöngyfüzérekből és virágdíszből álló uzeh-gallér az egyiptomi felsőbb társadalmi réteg jellegzetes ünnepi viseletéhez tartozott, ami az elhunyt előkelő rangját támaszthatja alá.

A szarkofágon olvasható feliratok töredékesek. Az istenek neveit több helyen elírták, a nevek jeleit felcserélték. Az elhunyt nevének fenntartott hely nincs kitöltve.


Hor szarkofágja

A Déri Múzeumban a következő időszakban is látható másik szarkofág egy fiatal felnőtt korában elhunyt személy múmiáját rejti.

A Déri-féle leírás alapján, illetve a koporsó megformálása és feliratai miatt a maradványokat egy férfi holttesteként azonosították, egészen 1988-ig. Ekkor a radiológiai vizsgálatok kiértékelése során a szakértők biztosnak vélték, hogy inkább női múmiával van dolguk. A 2012-es CT-vizsgálatok megint változást hoztak: a jobb minőségű, sokkal részletesebb felvételek alapján egy férfi teste rajzolódott ki.

Az elhunyt meglehetősen gyenge testfelépítésű volt, vélhetőleg nőies vonásokkal rendelkezhetett. Testmagassága alig haladhatta meg a 150 centimétert. Az 1.sz. múmiához hasonlóan a csontjait és ízületeit nem érte nagyobb megterhelés, ami szintén magasabb társadalmi státuszára enged következtetni. Fogai ugyancsak rossz állapotban voltak.

Betegséget az ő esetében sem sikerült azonosítani, ugyanakkor a csontjai sok helyen el vannak törve. Az 1988-as vizsgálat a halálát kiváltó oknak azt a hatalmas ütést jelölte meg, ami szétroncsolta a férfi tarkóját. A 2012 – 2013 vizsgálat ezt kétségbe vonta, és a sérülést posztmortemnek minősítette a mellkasi zúzódásokkal együtt.

A fiatal férfi holtestét a Kr.e. IV. században, a XXX-XXXI. dinasztia idején helyezték örök nyugalomra Ahmimban. A szarkofág az 1.sz. koporsóhoz hasonlóan szikomor fából készült. A fedél felső részén ugyancsak egy parókával keretezett, plasztikusan megformált arc látható, amire egy külön faragott szakállat is felerősítettek. A koporsó díszítései között szintén megtalálható rajta a dzsed-oszlop és az uzeh-gallér is.

A szarkofág központi helyén ábrázoltak egy szárnyas szkarabeuszt, mint a feltámadás jelképét, valamint egy mumifikálási jelenetet is. Ezen Anubisz hajol egy halottas ágy fölé, és éppen a balzsamozást végzi. Az ágy alatt a kanópuszedények láthatók, amelyeken kivehető három Hórusz-fiúk ábrázolása (Amszet, Hapi, Kebehszenuf), a negyedik erősen lekopott (Duamutaef).

A szarkofágon olvasható feliratok sok érdekességet rejtenek, ugyanis az áldozati imáknak és fohászoknak köszönhetően azonosítható az elhunyt neve (Hor), valamint családja is. Vozil Irén kutatásai kiderítették, hogy egy papi dinasztia sarjáról van szó. Az apja (Nesz-min) a királyi szobrok felügyelője volt, anyja (Ta-serit-min) pedig templomi táncosnő. Ennek megfelelően Hor is pap volt, és apja utódaként örökölte annak címeit is.

A Budapesten szeptember 16-án megnyíló nemzetközi kiállítás január 6-ig lesz látogatható. Ezt követően kerül majd vissza a Déri Múzeumba az egyiptomi szarkofág is.