1997 tavaszán Kiskunfélegyházától 1,5 km-re DDNy- földkitermelés közben egy Árpád-kori település nyomai kerültek elő. Az összefüggő és egybenyitott lelőhelyrészeken, mintegy 20.000 m2-en, 14 földbe mélyített építményt, illetve annak részletét, 34 árkot és 165 különböző funkciójú gödröt és cölöphelyet tártunk fel.

A település szerkezeti rendjét alapvetően a két sorban elhelyezkedő épületek alapján valószínűsíthető utcaszerű rendszer határozza meg. A feltárt település jellegzetessége a feltételezett állattartó épületek között a karámok előfordulása, településrendbe illeszkedése. A lakóházak, veremólak, karámok és különböző gödrök esetében talán számolhatunk itt is a csoportos vagy szabálytalan udvarnak nevezett telekbeépítési rend csírájával. Az utcás rend már egy helyhez kötött falu képét vetíti elénk, ahol már érzékelhetőek a telekrendszer csírái. Az utcás rendtől elkülönülő épületek és a nagyobb karámok külső rendszere ugyanakkor egyfajta osztott, ún. szálláskertes település képét is idézheti elénk. A falu nem hirtelen pusztult el, valószínűleg szervezetten, gondosan kiürítve hagyták el lakói. A viszonylag kis számú és nem túlzottan jellemző kerámia alapján a település általunk feltárt részét a 12–13. századra keltezhetjük.

Összefoglalva megemlíthetjük, hogy a településrészlet jelentősége abban áll, hogy egy sokszínű építés- és lakáskultúra, maga a falu képe bontakozott ki előttünk. Sikerült kimutatnunk a hagyományos két ágasfás szerkezetű lakóház mellett különböző gazdasági épületek, több, ritka és speciális tüzelőberendezés-típus, egy egyedi katlankemence meglétét és legalább részben együttlétét. Sikerült újra megerősíteni a kőkemencék késő Árpád-kori alföldi jelenlétét. Megfigyeltük a lakóházak és az állattartó épületek együttesét. E változatosság mindenképpen előre mutató tendenciákat hordoz magában. Az építmények és a tüzelőberendezések változatossága egy településen belül nem egyedi, sőt a félegyházi Árpád-kori települések mintegy sajátosságaként is értelmezhető.

Dolgozatunk utolsó részében kataszterszerűen soroljuk fel a Kiskunfélegyháza környéki Árpád-kori település- és temető feltárásokat, illetve a templomos helyeket. Ezt a térség Árpád-kori feltételezett úthálózatával egészítjük ki, ezáltal egy komplex képet kapunk Félegyháza Árpád-kori település történetéről és útvonalhálózatáról. Közel 20 templomos hely létezett Félegyháza környékén a középkor folyamán. Ezek közül 16 templomos hely már az Árpád-korban is meg volt a vizsgált területen. Kora Árpád-kori településre alig, 11. századi templomra pedig még nincs adatunk. A 12. században virágzó települések nagy része – legalább 75 %-a – elpusztul a tatárjáráskor. A kunok 13. századi megjelenésével megváltoznak az addigi viszonyok, a betelepülők szállásterülete kisebb-nagyobb csoportokban, de nagyrészt lefedi a Kiskunságot. A 14. században a falvak száma csökken az Árpád-korhoz képest, amely régészetileg is jól kimutatható.

Munkánkhoz jól és szervesen kapcsolódott Szónoky Miklós: Kőzettani vélemény a Kiskunfélegyháza, Amler-bánya mintaegyüttesről és Tugya Beáta: Késő Árpád-kori állatcsontleletek Kiskunfélegyháza, Amler-bánya lelőhelyről c. tanulmánya, interdiszciplináris keretbe foglalva a faluközlést.

Adatok:

Gallina Zsolt – Gulyás Gyöngyi – Molnár István:
Árpád-kori falu Kiskunfélegyháza határában. Késő Árpád-kori településrészlet Kiskunfélegyháza, Amler-bányából. In: Településtörténeti kutatások. Solt-Tételhegy. Kiskunfélegyháza, Amler-bánya.

Archaeologia Cumanica 3. Kecskemét, 2014. 273-397.