Anyalapunk közvélemény-kutatásából kiderül, hogy a kortárs művészet központja még mindig New York. Itt festi direkt naiv portréit a letagadhatatlanul amerikai világsztár, Alex Katz. A trendeket innen fújják, trendek nélkül pedig a mai kortárs képzőművészet érthetetlen kakofóniának tűnne. Nem véletlen szólaltattuk meg a hazai színtér divatérzékeny fiatal szereplőit: a szobrászgúnyát rég kinövő, fashionista Szőke Gábor Miklóst, az utcai divatot vízfestékkel archiváló Szabó Klára Petrát és Keresztes Zsófiát, akinek bizarr objektjei a friss nemzetközi patchwork-szellemiségre rezonálnak.

De hiába New York a központ, a nyugati kurátorok ma mégis elmennek Ázsia legvégére is, hogy az europid modernizmustól meg nem érintett művészek dialektusát hallgassák. Legújabb számunkban a mindenható szuperkurátor, Hans Ulrich Obrist a koreai Li Szüngteket faggatja, de a legmenőbb biennálékra meghívott Imrán Quréshi is mesél a pakisztáni miniatúrák titokzatos világáról.

A hazai képzőművészeti szürkeállományból ütős országimázst lehetne építeni, fejti ki lapunknak hipotézisét Bojár Iván András. De a tudománnyal flörtölő "techno art" ágazat nincs ma könnyű helyzetben, az ipar kiszolgálására már nem kellenek képzőművészek - nem úgy, mint Moholy-Nagy, Kepes vagy Vasarely idején. Erre már van egy kitenyésztett új szakma, a dizájnereké, nem véletlenül került be ebbe a lapszámba a MOME egyik ifjú titánja, Gryllus Ábris. A kibernetikában utazó képzőművész ma inkább a múltba réved és archaizál, mint az önjáró steampunk világot teremtő Bolygó Bálint, akinek Jackson Pollock-i csíkokat húzó festőrobotja rajzolta a címlapunkat.

Mivel a természettudomány elvileg semleges terület, megszólaltattuk a nagy szintézisek egyik utolsó bölényét, a foton art képviselőjét, Csáji Attilát is, aki még ma is forródróton értekezik a massachusettsi MIT legendás mérnökeivel.

A Flash Art minden száma megvásárolható és elolvasható digitális formában is, a www.digitalstand.hu weboldalon keresztül. Itt pedig belelapozhat a legfrissebb számba.