Az 1920-as évek híres divatdiktátora, Gabrielle „Coco” Chanel vallotta, hogy a divat csak akkor jó, ha szabadságot ad a nőknek. A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum a héten még megtekinthető kiállításán a XX. század első felének fekete-fehér filmjeiről, divatlapjairól ismert ruhakölteményei elevenednek  meg előttünk. Ez az a korszak, amikor lehullanak a fűzők, megrövidülnek a szoknyák, s még hellyel közzel kivillannak a bokák is…

Már akkor is rohant a világ…

A 20. század minden téren a forradalmi változások időszaka volt. Ugrásszerű fejlődés az iparban, technikában, informatikában, közlekedésben. Átalakulnak a társadalmi szokások, hihetetlenül felgyorsul az élet, elterjednek a modern táncok és zenék, általánossá válik a sportolás. 

A tömegtermelés megjelenésével ugyanakkor a reklám szerepe is fokozatosan nő. A hagyományos hirdetések mellett egyre újabb és változatosabb eszközök segítik az eladást, az új termékek népszerűsítését. A cégek mind többet költenek reklámnyomtatványokra. A neves iparművészek, grafikusok által tervezett kiadványokon pedig szép és elegáns nők jelennek meg….

Milyen is az ideális nő?

A társadalmi és életmódbeli változások kihatnak a kor szépségideáljára is, amely teljes mértékben szakít az előző század női eszményképével. A nők megszabadulnak a fűzőiktől, a szoknyák egyre csak rövidülnek, és kivillannak a bokák... Megjelenik az előnytelen „reformruha” és az 1910-es évek bukjelszoknyája is.

A kiállítás végig kísér minket a XX. század első évtizedeinek divatirányzatain: az első világháború alatt bekövetkezett változásoktól - amikor megjelenik a "modern" nő, aki nemcsak dolgozik, de sportol, cigarettázik és bubifrizurát visel -, a 30-as évek karcsú, "éhező modelljein" keresztül, a II. világháború alatt parafatalpú vászoncipőt hordó lányok és asszonyok világáig…