Dózsa György parasztháborújáról kevés, és ellentmondásos források maradtak fenn az utókor számára. 1514 áprilisában a török ellen keresztes hadat kezdett szervezni Bakócz Tamás esztergomi érsek. Ennek egyik vezetőjévé, a pesti hadak élére tették meg a székely származású Dózsa Györgyöt.

Május elején indult meg seregével a déli határ felé, azonban út közben a katonák erőszakosan viselkedtek, és a nemesek sem nézték jó szemmel, hogy parasztjaik elszöknek a nyári munkák elől. Május 15-én Bakócz a további toborzást megtiltotta, de Dózsa ennek nem engedelmeskedett. Báthori István temesi ispán május 23-án a Marosnál ütött rajta Dózsa előőrsein, és véres öldöklést rendezett. Válaszul a parasztsereg éjjel az ünneplő nagyurakra gyújtotta Nagylak várát, a menekülő nemesekkel kegyetlenül végeztek. Az érsek május 24-én rendeletet adott ki a sereg feloszlatásáról, de már késő volt, a parasztok Dózsa György vezetésével uraik ellen fordultak több helyütt az országban.

Így történt ez a mai Dél-Pesten is, ahol az akkori Szentfalva (a mai Pesterzsébet) nevű településen megszállva Dózsa 300 lovast toborozott a környékről. A két hónap alatt 3000 fősre duzzadt sereg Száleresi Ambrus pesti polgár vezetésével Gubacs falu mellett táborozott és a fővárost tartotta ellenőrzése alatt. Június végén a Bornemissza János és Tomori Pál vezette királyi sereg megjelent Szentlőrinc falu mellett. Egyes források úgy tudják, hogy a parasztok vezetője és hada nagyobb része megadta magát, de az biztos, hogy 1514. június 26-án a nemesek megsemmisítő vereséget mértek Száleresi harcba bocsátkozó embereire, a gyakorlatlan katonák a lovasság első rohamára menekülni kezdtek. A fogságba esett parasztokat megkínozták, megcsonkították.

Hasonlóan végezte Dózsa serege is, amely június 15-én Temesvár ostromába fogott. Július 15-én a Szapolyai János erdélyi vajda vezette felmentő-sereg szétverte a paraszthadat, a foglyokat, köztük Dózsa Györgyöt és vezértársait 1514. július 20-a körül kegyetlen módon kivégezték.